Bolond lány XII.


- Ez az egy tükör található az egész lakásban? - érdeklődött Petra.
- Igen. Csak a balesete után kissé ecetszagú. - léptem be én is a fürdőszobába.
- Mondd, Te lány; milyen jövőképet festenél, ha tehetnéd? - mindketten karba font kezekkel
álltunk.
Petra, aki láthatóan nem volt rózsás kedvében, szippantott egy mélyet a levegőből, behunyta a szemét
és így prófétált;
- azokban a napokban… megrendül a virtuális tér.
A labilitás felerősödik…
A Föld köpenyt vált.
Paranormális tevékenységek ütik fel fejüket, értem ezalatt:
például, ha az egyik ember kárt akar okozni a másiknak, elég, ha valaki megpördül
a saját tengelye körül és kimondja az illető személy
nevét, a másik oldalon ettől mérges kígyók hada tűnik elő.
És fordítva is működik, ha valaki jót akar embertársának,
csak a szándék nem mindegy.
A szimbólumok kivesznek a világból;
megszűnik a költészet, csak gyorstalpaló tanfolyamok lesznek és munka, de az garmadával.
Példátlan szakmaiságra tesz szert, mi ütleg.
A sebek nem gyógyulnak be többé.
A vasfűrészek lapjai elvékonyodnak.
A használaton kívül helyezett tárgyak nem tűrik az atrocitást,
s a desztillált víz helyet cserél az idővel.
Az ollók bűnök elkövetésére vetemednek, tetszés szerint nyírnak ki konfliktuskerülőket,
a táltosokra bízva a jövendőmondás képességét.
Pornó-osztagok járják a városokat és falvakat és aki nem hódol
be nekik, annak szívét kérdőívekkel szórják tele.
Az őrület ráhajt a cikornyás levéltetvekre.
A meteoreső alatt ázva kihunynak a régi bálványok.
A drog százezredszerre is megtermékenyül és a torz
melléküregeiből folyó nyák elborít hegyeket-völgyeket.
A réveteg konstruktőrök öngyilkosságot követnek el, így avatván mártírrá magukat.
A porhintés elévül;
a kormányok éghetővé teszik saját salakdombjaikat.
A papság megszédül a mindig eliramodni készülő nadálytőtől,
s hitehagyottan elszegődik boncmesternek.
A zárt osztályokról patakzanak a hívek, imára kulcsolt kezekkel…
Az ügyvivők döbbenten ébrednek rá, hogy immár kliensek.
És ami röhejes, tekintettel a népsűrűségre, a teknősöket kötelezik majd a teknőckeretes szemüveg viselésére…
- Ja. És a bal lábamra nem csusszan fel a mamusz! - évődtem a lánnyal.
- Mibe fogadjunk, hogy így lesz! - húzta ki magát Petra,
némi szemrehányással a hangjában.
- Viccet félretéve, csodálkozom, hogy beteg létedre milyen racionálisan adtad elő a jóslatodat.
- Köszönöm! - hajolt meg Petra felém. Lám, én is érek valamit! - ujjongott.
De még mindig nem árultad el, hogy teremtődnek a méhecskék?
Talán a virágkelyhek szülik őket?...
Válasz helyett megcirógattam a nyakát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-06-08 10:11:30
Utolsó módosítás ideje: 2025-06-08 10:11:30