a pergető.


mágneses szerelőlámpa, kerti tömlő, telefonszalag;
mind a javunkat szolgálják.
ivartalanított poloska
a ház, a jelkép,
de még a merénylet is!
megsétáltatod jámbor tehenedet
a körúton.

nincs honfoglalás,
a vesszőket elvitte a duruzsolás,
a jótékonykodás kapszulában
gördült alá;
veszélyes a motoros dzsinn szállítmánya, a métely, mely egyre zsugorodik.

Egyre zsugorodik a métely,
s mit két kézzel nem fogsz meg,
elillan;
durván kényszeres vagy,
kikíséred a madáretetőket,
összehemperged a nyolclábúakat.

Új sújtás kell a tablódnak;
mert nekem is feltűnt, hogy nem idevaló vagy, ezért elbújtattalak
egy ceruzahegyezőben.
a telefonszalag már a múlté.
a mágneses szerelőlámpa, s a kerti tömlő is az;
kotlasz, mint hám,
miért viseled el az elviselhetetlent,
lázadozol a feltartozhatatlan kontaktlencsék ellen,
s ott lenn,
ceremóniák siklanak el homlokpántod alatt, a visszatérés reményében. -

Egyre zsugorodik a métely;
ha táltosod igent nyerít valamire, az nekem rojtos.
hattyú alakú pecsétgyűrűm hiába villantom fel előtted,
fogod a kávéscsészét
és megérinted vele a toporzékoló praxist.

megsétáltatod jámbor tehenedet
a körúton.
táltosod igent nyerít valamire és az nekem rojtos.
műszakilag rendben találod a hajlongó
fészkek nyitányát;
te kötszer nélküli, elkapod még azt is, ami kék,
mert a tűszúrásnyi illegalitás egy tömbből faragja ki kerengő holdjaid
pergetőjét!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-09-08 08:15:45
Utolsó módosítás ideje: 2025-09-08 08:15:45