ajtófélfám
már nem karcolsz
nem sebzed meg az időt se teret
maradsz mozdulatlan
örökre merev
a régi fotón még egymás mellett
de távolabb már nem is lehetünk volna
sose hittél bennem
aztán már én sem
egy plexin nézzük egymást
én látlak minden éjjel
borostásan fekszel
az időkapszulámban
a konyhaablakból bámulom a tavaszt
minden tiszta zöld fű bokor fa
kinn élet
mégis úgy látlak apám
mint egy tussaudi figurát
hajamba akad a csipkefüggöny
milyen groteszk látvány lehet
az én arcom elé hulló halotti lepel
alakod képe már
megbarnult bennem
a lakk is töredezett
de mintha az ajtóban állnál
én meg mégis
az ajtófélfát ölelem
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-01-03 21:49:54
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-03 21:49:54
