kihajlik.





kalapácsa üllőjén
a függelék, mint lapostetű, oly horpadt…
a recepciós se rest, azt állítja, talán nem is jár az ügyeletes sántáknak mankó.
lehajtott fővel jár, plecsni védésre használja a víziszonyát;
angyali üdvözlet a katonai
barakkoknak.

de finom is volt a prés;
kegyetlensége a rulett-kerékkel szemben
eddig is nyilvánvaló volt.
mi egy csapásra megoldjuk a betűhívők problematikáját;
óvatlan ótvar piedesztálra emelve, éljen csak együtt göcsörtös
szemölcseivel!

vészfékünk nyöszörgő hangjait kéretlenül is megörökíti
a hallózó szeszély.
törtető sarkköri medvék ide, vagy oda,
nem tudjuk, ki hogy van vele,
de mi láttuk leperegni kétértelmű moszatokról a fejeket;
pedig kezdetben oly frissnek tűnt
a monotonitásuk!
mit felelhetnénk erre?
azt, hogy felettébb örülnénk neki, ha agyonhajszolt
dúcaink nem akarnának mindenáron bevonulni a pirotechnikusok zárdájába?...

de finom is volt a körforgó;
benne három táltos nyerített szüntelen,
a világrengető opciók kimaradása miatt.
rengeteg fullánkkal a testében, ott fogalma sincs a kóklerségnek,
miért savanyú készítmény
a túró.
tesztelheti őt a térelemek nosztalgiája, s a dörzsölt hangár,
a természetes harapások okán szabadon döntve arról, hogy a tűzvész közepette mosakodásra
késztetik-e a délibábot,
ettől még a tömőfának nincs semmi szégyenérzete. -

angyali üdvözletű
a belső sávok erőszaktól mentes
fenyőtűje;
egy kis fényezést a korrepetálást vállalóknak, homorítanak
és a temérdek kincs,
amit a sárkánybarlang mélyén
felhalmoztak, megsétáltatja a parkban vérebeinket.
ekkor határsértőink kivetítenek a durva vászonra egy kozmetikai
ábrát, melyen mézeskalácsok üzekednek a horkoló égitestekkel.

már a márka se lényeges, ha tobzódsz
a kényeskedésben;
avagy a kiszáradt nyirokrendszer időnként kihajlik a riksából?







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-01-05 16:10:29
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-05 16:10:29