Fröccs
FRÖCCS H.Tibor a Horthy-korszak vége felé fiatal, bohém katonatiszt volt.
Legényéletet élt, és a tiszti körökben szinte kötelező nagy lumpolások lassan kemény alkoholistává tették.
Budapest ostromának utolsó napjaiban egyszer csak arra eszmélt, hogy
rangidős tisztként ő a Pálffy téri (ma Bem tér) laktanya parancsnoka. A szétesett katonai irányítás miatt sok dolguk nem akadt, hát ivással ütötték el az időt. Az állandó mámor jó menedék volt: nem kellett a kilátástalan jövővel foglalkozni.
A legenda szerint akiket a randalírozó nyilasok napközben bevonszoltak a laktanyába, azokat Tiborék éjszakánként egyszerűen szélnek eresztették. Mindenki ment, amerre látott. Amikor az oroszok közeledtek, ők is felkapták a civil ruhát és a nyúlcipőt.
A béke beköszöntével azonban Tiborra is sor került: az Andrássy út 60-ban az ÁVH-s verőlegények alaposan „megdolgozták”. Mire kijött, csont-bőr félember volt, akit már csak a pia tartott életben. Törzshelye a Margit híd budai hídfőjénél álló, békebeli tulajdonosáról „Bartos Művek”-nek nevezett talponálló lett. Itt öntötte magába nap mint nap a segédmunkásként megkeresett éhbér jelentős részéért kapott „asztali borzalmast”, rendszerint nagyfröccs formájában.
Apám még a háború előtti legénykorából ismerte Tibort. A segédmunkási állást is ő szerezte neki a gépgyárban, ahol művezetőként dolgozott.
Néha az apám is betévedt a Bartos Művekbe – nem a talponálló részbe,
hanem oda, ahol asztalok voltak, és pincér szolgált fel. Tibor persze mindig ott volt. Ha meglátta apámat, odasomfordált, hogy köszönjön.
Egyszer az apám, aki szeretett nagyvonalúnak látszani, meglátta Tibort, és
odakiáltott a pincérnek:
– Hozzon a legjobb borból egy fröccsöt Tibornak.
Tibor erre csak legyintett:
Józsikám…nekem már olyan mindegy. Nem lehetne a rosszabból, de kettőt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-06-19 18:18:19
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-19 18:18:19
