delejvéna.



az úgy történt, hogy a lótetű vontatta fizimiska
a marketingképzés után bepancsolt,
s én rögtön tudtam,
ki volt drakula,
aki felhasználja a friss vért szükséglete kielégítésére, az abnormális,
ezt éreztem szél marta diómon,
mi sem könnyebb, mint megérni a kitömésre,
szólt félvállról vissza
a kampósbot pufogó glettje, rossz felelet esetén vetkőzik a tanár, fűzte tovább
s én majd leültem meglepetésemben,
megesketett, hogy megőrzöm a titkát,
de hát milyen árulkodó természetű is az ember,
kikotyogtam szikkadt aszkézisét a bedugult fülek hangárjának,
s így dőlt a terv,
ezután zilált műtermek szőrős drapériájára pályáztam dohogva,
a bolondság eufóriájával leöntöttem a sí-maszkot, kárpótolt a csík, az éteri megszállott
és észre sem vettem a nyugat felé távozókat,
többé nem koncolom fel a húskombinátot, határoztam el hirtelen,
mert libabőrösek leszünk attól, ha a burjánzás ránk száll, s a bók szuverenitása divatlabort ígér,
legyen az bárka, melyet felborít a hímsovinizmus,
legyen az mérőón, mely összesít,
én kockáztatok, te engeded, hogy a szaxofonok réme
megkísértsen, ő édességet kunyerál az anomáliáktól,
jaj, jaj, jaj, fogtam a fejem és háromszorosan
is halleluja,
koplaljatok csak tovább lovardák, mert működésbe léptek az erősítők,
így semmi sem garantált,
az sem, hogy felhajtom-e egyszer a bűn száriját,
az sem, hogy a melléfogásnak álcázott pilóta rám talál-e valaha az űrhajójában bolyongva,
harangkondulás, a fél életedet azzal töltöd, poénvadász vagy,
mondanom sem kell, a butítás honfoglaló vetélkedője
a paranoid bolygón sávlezárásos volt,
én akkor már a kameraellenőrző központban pihentettem az eposzokat
és bántam, erősen
bántam, hogy néhány szifiliszes szöszmötölést elraboltam,
a rosszmájúság rúzsfoltja úgy tapadt az engem tapsolókra,
mint mikor seregestül
ömlenek a hangyák a gyufaúsztatóba,
behozzam-e a bábokat, tüsténkedtem és emlékszem,
amint árverésen kellett döntenem
egy könyv sorsáról, a többit talán kitalálhatnátok, no nem, mégsem engedem, helyesebben fogoly-járatom
az, ami folyton meg akarja magyarázni
az eseményeket,
te szívószál, én mindent félreértek, veti oda most is nekem,
aztán ruganyos sezlonján fordul egyet,
mitől a köldökök vára látványosan beomlik,
mint mikor kordbársony-csempéken táncol a rúdelem,
mint mikor a bulvár felett lengetett szarv fogja magát és elbődül.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-06-29 08:36:17
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-29 08:36:17