A kísértetkastély

Áporodott szagok lengik be a várat:
tavasz fuvallata egyelőre várat.
Padlódeszka nyekken, polc reccsen, szú percen:
baljós hangok kelnek szárnyra minden percben.

Nagy, poros pókhálók mennyezetről lógnak:
rég volt rájuk gondja a kastélylakóknak.
Megállt itt az idő, de már vagy száz éve:
ideje lenne a változásnak végre.

Pár kóbor kísértet ide-oda lebben;
avítt a köntösük, nézhetne ki szebben.
Hangjuk a rég elmúlt századot idézi,
s a fogékonyakat még meg is igézi.

Szekrényben csontvázak, a gyilkos szabadon:
évszázadok vétke szárad a falakon.
Elfeledett bűnök bosszúért kiáltnak,
elkárhozott lelkek újabb vérre vágynak.

Gardrób sötétjében szakadozott menték
várnak új gazdára; hajdanvolt leventék
önjelölt utódját molyette dolmányok
kísértik, ígérvén: "Nincsenek korlátok"!

Felfeslett varrású királyi palástok
firtatják, izzik-e lelkedben zsarátnok.
Mállatag mellettük egy vedlett kacagány;
a nagyság érzete felettébb halavány.

Reves kövek alatt skorpiók lapulnak:
mérgük egyként árthat pórnak és tanultnak.
Vigyázz! Fel ne bolygasd a múltnak árnyait!
Gyanútlan szellemed' mérgeznék vágyaik.

Lidércek libbennek, lépre hogy csaljanak,
s testestül-lelkestül élve felfaljanak.
Tarsd magadat távol álságos lényüktől!
Ne hagyd elbűvölni lelked a fényüktől!

Kincseskamra mélyén megkopott korona;
viselőjének már nincs élő rokona,
mégis egyre csábít: helyezd a fejedre,
s ülj fel a trónusra, a méltó helyedre!

Mohó szirénhangok szisszennek-igéznek:
bűvölve hazudnak istennek s vitéznek.
Ármányuk elragad, s végül csak nézheted:
talmi ígéretük hozta el végzeted.

2018.03.08.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-07-07 07:32:25
Utolsó módosítás ideje: 2026-07-07 07:32:25