csak a rokonaidért.



egy zseblámpát szorítottak
a fejedhez;
még mindig nagyon szigorú vagy, közölték veled.
még mindig nem leled a lábbelidet.
rendbontás; ha a transzformátoraid nélkülözik az oázist.
ha a csengőid tarkák…
mikor akarod már megérteni, hogy az azúr
valójában cintányér?
nem voltál soha megrögzött,
csak árbochoz kötözött, ki előtt szirénák bókoltak.
aztán meg hanyatt feküdtél a vízben, elektromos ráják kísérgettek.
megbarnult kartondobozaid szentesítették
a hátrányt,
hogy esküdöztél, nyomkeresőt szerelsz a vegyes halmazállapotú migrénre;
látomásod látomást öklelt fel, mitől kallódó reményeid
felébredtek.
rázzatok csak meg, mondtad az elektromos rájáknak, s te szoros ellenőrzés alá vonod a balsejtelmeket,
vagy bepanaszlod a beteg lampionokat,
vagy meggyászolsz egy talajból kifordított fát. -
légy átlátszó, súgták az elektromos ráják,
így talán elkerülheted, a hangszigetelt erózió őrizetbe
vegyen.
kásás és rozslisztes zacskók, tömjétek ki mirhával a züllést,
mert könnyen megeshet, kereket old a kitinváz,
mert könnyen megeshet, elmarad mögötted a vegetáriánusság,
mert könnyen megeshet, hogy lenge balerinák lepik el szundikáló frázisaidat,
s az lesz a vége, hogy nem győzöd majd összesöpörni a virtuóz kontinensek
széthullott relikviáit.
mögötted sajt,
előtted parafrázis;
az évszakaid barmok, mik sosem láttak ostornyelet.
ki kéne már lépned a szegmenseid közül és fennen hirdetned, csak a rokonaidért
jön el a tornádó…
lesz-e formatervezett obeliszk, mely visszatükröz?
lesz-e fénylő páncélja darazsaidnak?
körülmetélsz,
körülmetéllek.
reptéri válságod összegyűröm;
óvakodj a mogyoróvajjal színültig telt hurkapálcikáktól!
terepgyakorlat amputál,
ez lesz az utolsó alkonyunk.

egy zseblámpát szorítottak
a fejedhez,
s elveszett rozsdamarta rovatod peremszöge.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-09-22 09:27:40
Utolsó módosítás ideje: 2026-09-22 09:27:40