Puttók

PRÓZA


Óvodások kettős sorban óvónőjükkel a fonyódi hajókikötőben.
Mi vagyunk azok.
A füves trupp mellett az óvónő megengedi, hogy játsszunk.
"Nyuszi ül a fűben, szépen szundikálva.
Nyuszi talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz.
Nyuszi hopp! Nyuszi hopp!
Máris egyet elkapott."
Hi-hi-hi-hi...
Tapsikolva menekülünk, miközben a magas fűből előugrik a nyúl és elkapja egyikünket.
Aztán az óvónő megint körbe rendezi a csoportot és kezdődhet előről a dal.
Hány éves lehet?
Kilencven? Kilencvenkettő?
Ráncos öreg arca még eleven.
Ugyanazzal a szigorral kommandíroz bennünket, mint 65 évvel ezelőtt.
Mindannyian fehér napozóban vagyunk.
Ez egy kantáros kisnadrág volt a mi időnkben, alul buggyosan, a comboknál már szabad volt a lábunk.
Milyen kis puttó mindegyikünk! Csak az óvónőnk szikár, mint egy múmia.
Mi, fiúk és lányok, pocakosan és elformátlanodva menekülünk a magas, csupaszőr nyuszi elől, amelyiknek vámpírfoga van.
Végül, akik megmaradtunk, kettes sorban sétálunk tovább.
Én megállok kicsit.
– Toncsika! Azonnal gyere! – de én elképedve mutatok a gőzös felé: akkor engedi ki a hűtővizet.
– Pisil a hajó!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-10-17 05:01:40
Utolsó módosítás ideje: 2026-10-17 05:07:28