Föveny-ének

Olyan városban élek, ahol platánok lélegzik be az utcát, és
tízéves kisköcsögök lejmolnak cigit az állomáson.
Kishúgom ártatlan, mint egy maréknyi hó, tegnap félholtan
jött haza, valaki a szájpadlására ragasztott egy bélyeget.
Lihegve röhögött, rizsfogakkal tépkedte az intenzíven a
gyolcsot.
Akkor hirtelen mindenki felnézett, acélszárnyak tépnek ilyen
nyílt sebeket az égbe, húgom felvijjogott, megjöttek végre,
megérkeztek északról a sasok. Eleredt az eső, mintha orr elé
szorított tenyérbe vér csöppenne le halkan.

*


Fiatal vagyok, mint a kelő hold, és szépmellű, mint a csillagok.
Úszni járok reggelente, halrajok ütnek léket a hasamon,
zizeg a reggeli fagy a csapból.
A fény számomra eledel, vörös a szemem, éhes vagyok rád.
Algából szőtt törölköző, belelélegzik a tenger, vakargatni
a vizes dresszről az ezüstfehér pikkelyeket.

*


Két házam van, az egyik a rendes, a másikat utánamhajították
a sarkon. Pergett le a csigolyáimon a malter, homlokomról a
vakolat. A sasok nem szállhatnak le, mondta a kishúgom,
sziklaszirt kell nekik, fészket rakni, sárga szemük örökké
zsákmányra les. Győzelmes röptük felhőt hasít, pockot szaggatnak,
csipognak a sascsibék.

*


Zöld lett az arcod, mint egy maréknyi víz, majd hullámot vetett,
megáradt. Olyanokká váltak mind, mint a tűzgolyók, izzott a
kocsma, fényszalagok hömpölyögtek sodralékként a levegőben.
Tenyérnyi aranypénz két szemed, csillogó kagyló a szád.
Ijedten hátrahőkölök, nem merek beleharapni sem, éget.
Mesélni kezdek, mint az éjszaka, fagyos még a föld, mégis
gödröt kapartam, beletemettem a magocskát, szél fútta vörös
hajamba, ugye akkor megél még? Úgy bólintasz, mint a
görögtűz, lobog a tavasz a jég alatt.











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.