Apa imája ( Az Ágnes könyve ciklusból )

engedd hogy számra vegyem neved gyönyörű elsőszülött lányom
engedd hogy imába foglaljalak mert már csak az ima segít rajtam
engedd hogy ismét rád találjak szép vérem tisztaságom egykori boldogságom
örök szerelmem mert már csak az ima segít rajtam
engedd hogy legalább álmaimban lássam tiszta arcod
engedd hogy mielőtt felfeszítem magam – bolond vénember –
az első útszéli keresztre csak egyszer megfoghassam kezed csókolhassam homlokod
engedd hogy mielőtt végleg elnyelnek az örvénylő habok
legalább egyszer halljam még égtiszta hangod
engedd hogy szólhassak rólad megrajzolhassam lassan eltűnő alakod
engedd hogy vigyázzak rád soraimmal óvjalak
mert iszonyúan éget fáj gyötrelmet okoz minden üres papírlap mely nem téged dicsér
nem ringat nem simogat nem becéz nem ölel
engedd hogy felbukkanjon szemed verseimben mert elfáradtak csontjaim
ritkulnak a hajnali fohászok mert porosodok belülről törölgesd le lelkemről a szennyet
engedd hogy szólhassak rólad segítsd irányítsd tollam
mert elragad az ár ha nem segítesz érzem
halld meg imám elsőszülött gyermekem

                                                          Verőce, 2003. április 17.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Ipoly Hírnök, 2003
Kötetben: Röpke Ívek (antológia) (Balassagyarmat, 2004)
Kiadó: Madách Imre Városi Könyvtár, Balassagyarmat