HIÁNYZOL NAGYON Rikének

Oly távol Vagy Kedvesem tőlem most, hiányzol nagyon,
Gondolataim szárnyalását eleresztve hagyom
Hogy utánad menjenek tova  árkon és bokron át,
Elvíve szerelmetes szívű Valentinus szavát.

Szeretlek Kedvesem, Örökké tartó Szerelemmel,
Rendelkezz a  szívemmel, rendelkezz az életemmel.
Tiéd vagyok, mindent Neked adok, nagyon Imádlak,
Szebb teremtménye nincs  e  földnek, nincsen e Világnak.

Hiányzol nagyon, sóvárogva várom a  jöttödet,
Megcsókolnám ajkadat megfognám a kezeidet.
Formás  mellek megigéztek, látványuktól kész vagyok,
Hangodtól, fényképedtől, minden percben felizgulok.

Várom a találkozást, amikor  majd enyém leszel,
Mikor az álmaimból, valóságban megérkezel.
Afrodité Istenasszony, kérve  kérlek hozd el őt,
Drága  Rikét, Mindenségem, Szerelmetes kicsi nőt !

Csengő hangod úgy  kívánom, símogató két kezed,
Nekem adod mindenedet, nekem adod életed.
Boldogságom megtalálom, bízom Benned mindenkor,
Tudom hogy minket igazol, majd a hálás  utókor.

Ha olvassa szerelmünknek csodálatos perceit,
Amikor a  vágyunk tüze mindkettőnket felhevít.
Drága  Rikém hiányzol, nézem most a  fényképedet,
Tündöklő szép tekinteted, ragyogó szemeidet.

Gyere hozzám, siess vissza, várom már a  jöttödet,
Gondolatban hallom itt van, közeledő léptedet.
Nyújtsd az ajkad, csókolj forrón, olyan nagyon kívánlak,
Legdrágább Vagy, Legszebb Éke, ennek a  Nagy  Világnak !

Zirc, 2005. Május 15.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.