A LAJTOS EMBER

a banda hangicsál — beee! — a birka béget
    bőg a bőrduda nyekerg a nyenyere
a lajtos ember visz húgyot ürüléket
    az áldott Ürülék
  ez az ő kenyere
éjtájt bejárja az úri romvidéket
    beleizzad a lajtos targonca nyele
pöcegödrök ürítője ő s avégett
    járja: sáraranyával
    telemegy tenyere
nyeker-nyenyeréje bőgő bőrdudája
    más ki lajtja-húzná nincsen ökör bivaly
a szagát csudálja nem haragszik rája
    húzza s még nyerít is
    ihaj! csuhaj! nyihaj!
szagra megy amerről pőcék nyiladoznak
    az Ürülék a kenyér — annak tiszteli
még ma beváltja és áldomásra aznap
    iszik az ürülőkre
    ha lajtja teli
lendkeréken gurul nagy bölöm a lajtja
    mert virágtrágyának nincs antul fínomabb
nádsip és csutora: szól a balalajka
    hímtag száll az égen
    mi dőre gondolat
a lajtos embernél nincs sehol vidámabb
   a vármegyében se borotváltabb üdébb
kimervést ha látja — olyan kedve támad —
    kenyéradó gazdáját
    ami az Ürülék
nála nagyobb hálálkodó elégedettebb
    a Földön míg belőlünk dőltön-dől a Sár
gömbölyvidor! — ürülék-szűkétől se retteg —
    beee! — a birka béget
    a banda hangicsál





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.