Megyek az úton

MEGYEK AZ ÚTON…

Megyek az úton, rovom a kilométereket,
Hátam mögött hagyva azokat az évtizedeket
Amelyek meghatározói voltak életemnek,
Különféle tetteimnek és a szerelmeimnek.
Sokszor akartak megalázni, nem hagytam magamat,
Inkább veszni hagytam vágyaimat és álmaimat.

Hullottak a könnyeim átvirrasztott éjszakákon,
Nagyon sokszor aludtam matracon és szalmazsákon.
Hittem a szép szavaknak és csalfa ígéreteknek,
Hittem forró csókoknak és csalfa öleléseknek.
Mentem tovább azon az úton makacsul előre,
Nem gondolva a bizonytalannak tűnő jövőre.

Megyek az úton, rovom a kilométereket,
Hátam mögött hagyva azokat az évtizedeket
Amelyek nagyon sokszor bizony tévútra vezettek,
Tévhitek és eszmék karjaiba koncul vetettek.
Hittem hogy elérhetem mindazt, amit csak akarok,
Az élettől egykor talán majd mindent megkaphatok.

Elhagytak barátok, vagy talán nem is azok voltak,
Barátságot valójában csakis nekem hazudtak.
Hallgattam akkor, amikor talán szólhattam volna,
Az életem zenéje talán most másképpen szólna.
Nem bánok semmit, megyek az úton tovább előre,
Felmegyek a hegyre, vagy kisétálok a mezőre.

Megyek az úton, rovom a kilométereket,
Hátam mögött hagyva azokat az évtizedeket
Amikor újabb vallással vérteztem fel magamat,
Elárulva Istenemet és Jézus Krisztusomat.
Lassan révbe érek, mert eljár felettem az idő,
Elérkezik talán énhozzám is a boldog jövő.

Zirc, 2005. 12. 13













Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.