Azt kell elmondani

Azt kell elmondani,tudják meg fiaink
Hogy emberi sors volt minden perc,óra itt
Minden nap,minden év,mely vasmarokkal fog
S gyógyír sebeinkre,ha a szív felsajog
Tettük a dolgunkat,s hittük,minden miénk
Vér, s verejték, ha hull,hull az mindenkiért
S remény minden cseppje,hogy a holnap szebb lesz
Hadakoztunk gyakran a hamis szentekkel
Hamis prófétákkal,akik tőrbe csaltak
Kik sosem vetettek, csak mindég arattak

Azt kell elmondani,hogy tiszta volt a szó
Mit kiejtett a szánk mindég emberül szólt
S hittük azt,így van jól,erre épült a rend
Súlya volt a szónak,s csak egy volt több:a tett
S küzdöttünk egymásért daccal, szenvedéllyel
Türtük,hogy bő termést fukar kézzel mérjen
A kínban szült siker,mely edzett a hadban
Kinccsé vált, mint az érc a forró salakban
Hol a seb a sebbel acéllá egybeforrt
Hordozzuk, és féltjük ezt a hagyatékot

Azt kell elmondani,minden ami történt
Megkővült szívünkben,mint az ősi törvény
Hozzánk nőtt,ez éltet.Büszkeség?Hiúság,?
Ez volt az életünk,ez volt az ifjúság
S vállaljuk a múltat,ha könnyít,ha nyomaszt
Mert hit,s remény nélkül élni a legrosszabb
Mintha a nap éjjel,a hold nappal járna
S lakatot tennének újra pörös szánkra
Ezt kell elmondani most a fiainknak
Még hinni tud az ember a tiszta szavaknak


         2004 03 26







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.