Éjszakai Sikolyok II.

Eljött a perc,a sötétség viadala
Hol két lény kezét összecsapja
Egy erős lény ki mindenkit megöl
És egy ember,vajon ki kerekedik felül?

A lény kinek ereje roppant nagy
Kitől mindenkinek a szőr a hátára fagy
A fenevad ki elpusztít mindenkit kegyetlenül
Mindenkit!Az erdő mélyén legbelül

Vagy a vadász,ki a tápláléklánc csúcsa
Kinek fegyvere egy irdatlan puska
Ki gondolkodik,ki két lábon jár
Ki egyszer már a halálra várt?

Nem lehet tudni,állnak,egymás szemét nézik
Lassan a holdfény sejtetően felfénylik
Csípős a levegő,hideg van egy kicsit
De ezt a harcban állók nem érzik

Elkapta őket a harc melege szépen
Egy bogár mászik a fűben,a vérben
A vadász rug ellöki a lényt magától
És a kést kikapja a szemhélyból

Az állat kiereszti karmait,támad
Sokat magára nem igazán várat
A vadász újra dobja kését de az céltalan
Valahol a sötétben ott lapul egy bokorban

A fenevad karmol,a vadász vérzik
A karmok a munkájukat végzik
A vadász elhanyatlik,mellette puskája
Lesz itt még neki munkája

Bal kezével felkapja és lő
Az állat egy utólsót felüvölt
Majd elfekszik egy utólsót liheg
Hasából vére kispriccen

A vadász feláll,bordáját fogja
Majd ránéz a halott fenevadra
Világosodik és gallyakat gyűjt a vadász
Fel akarja égetni az állatot talán?

Hatalmas máglyát rak ami szépen lobog
És az állat teteme benne fortyog
Hamu lett a lényből,porrá lett
És a vadász eltesz magának egy fejt

Magával viszi a dög fejét trófeának
Az örömteli élet egyik csodájának
Puskáját vállára kapta,kését megkereste
Majd ezeket gyorsan hazavitte

Éjszakai sikolyok többé nem lesznek majd
Hiszen elpusztult a gonosz ocsmány vad
Nincs több félelem,nincs több rettegés
Csendes nyugodt lett az egész







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.