KERESZTÉNY VERS

járok Benned, köves ligetben
nagynehezen itt is születtem
sziklád tövén egy szakadékban
melyben sötét és ferde fény van
s látok, mint siket, élesebben
szótlanságomat megszerettem
elvetted tőlem, szókat adtál
gyümölccsel púpozott agyagtál
vagyok, erős és oly törékeny
vérem szivárog repedésen
liános erdő, Te, suhogva
körülcsavarsz, de angyalodra
bízod esetlen tántorgásom
tündöklése a földre rányom
mondom mégis beszédem bátran
magam mögé sok rosszat hánytam
odavalók!, súgod nevetve
a rossz a semmi, bárki tette
igen, de égek, pörkös, látod
a bőröm!, jó nagyot kiáltok
visszhangja jön, fénykórust hallok:
ne végy a szádba kócot, langyot
kinek bár páncélajtón zörget
a mélyből mégis fölköszönnek
megvalló düh tör ki belőlem
s kaszálok kézzel lábbal körben
tánc ez, talán a Dávid tánca
aranyban, sebbel koronázva
nem fáradok, egy szent fasorban
gyökerek között botladoztam
s kosárra leltem, benne kendő
elrejtve Most-ban a Jövendő
kehelyben Véred, tálkán a Test:
ihass, ehess;
te választasz, de én talállak
jó gazdájára boldog állat
fölszikrázunk, mint két elem
agóniád az életem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A zendülés vízszaga, Versek 1999-2000 (Budapest, 2002)
Kiadó: Széphalom