Sárga liliom...

Sárga liliom, vágyva tilolom benn az arany gumót,
Sötét van figyelek, bennem a gyerek érzi a valót,
Csitít égi álom, földi jóság a barátom, barátom nincs utolsó
Helyen lakmározik hegyen. Se.

Elmúlt szeptember. Elmúlt október. Tündöklő házban
Didereg november. Elmúlt a divat, szalad a hidegben
Élők közt komoly a hitetlen. Sáros talpunk belénk hatol
Nincsen gumó, semmi lábnyom. Elnyeljük az óceánnak szűzi hevét a magánynak.

Terem, teremtőm. Éhes halott benne fagyott
Tulipán - de tulipán. Keze alatt sárga lány.
Pruszlikot hord, szereti a vizet, begerjed ha látja tüzet,
Buborékot mosolyog a szája között a bozótos bokája megett.

Sej, élők közt süketen búsul a néma tanonc felüti a káka
Teremben keserg egy gyáva mécses világa
Izzón, szeretőn, benne szent piszok valós ölelés, sűrű igenlés
Száraz kóró, üszkös alja égi piszok, tűz kavarja.

Setét álom hajladozik, bő lében izzó parázs,
Megismer, hogy láthatatlan, ér magához, halhatatlan.
Kitagadott? Ez a való. Süket viszony irtóztató.
Bőrig ázott a kabátom belül. Fázom, gyere fázom.

Nincs kesergés, van oldódás. Piciny oldás, füzes forrás
Forrás fölött iszik a vad, termés fölött eszik, mulat
Innen fordul - onnan fordul, kevélysége belebotlik,
Tűri, hagyja, símogatja, nem is hagyja, mert akarja.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.