Haikuk füzetlapon 7

Hévízi Képeslapok

A reggel

A Hajnal ébreszt.
Feketerigó trilláz,
Új imát dalol.

Séta a Tónál

Táblák a falon:
Itt verselt Szabó Lőrinc.
Te gyógyítottad.

Búvárok (1)

Méhed kutatták.
Öten már nem jöttek fel.
Te még emlékszel?
Búvárok (2)

Tábla a falon:
Öten már nem jöttek fel.
A fényt lelték meg.


A Tó (1)

Hallgat a mélység.
Titkairól faggatod.
Már nem válaszol.


A Tó (2)

Úszok, mellettem
Vadkacsák keresgélnek.
Ők, még itt élnek.
A Tó (3)

Úszok, alattam
Száztíz méteres mélység.
Beleborzongok.


Esőcseppek

Esik az eső.
Ezer apró érintés
A Tó felszínén.


A város

Zsebedben turkál,
Vagy néhány száz lakója.
Belőled élnek.
Vagyok

Örök idegen
A víz magába fogad
Úszok a Tóban.

Búcsú Gábortól

Lefogták a szemed

Árnyak közé lépsz
Köréd fonják karjaik
Véget ért utad

Utolsó utad

Ma hazatértél
Végtelenhez érkezett
Ami létezett
Búcsúzunk

Olcsó rossz borok
Tömege mi elfogyott
Ma csak rád koccint

Dákok, románok, rómaik

Éltél, cáfoltad.
Dáko-román elmélet,
már nem ugyanaz.

Életmű

Csak félig üres
A vörösboros pohár
Hatvan éved VÁR

*
(Az utolsó ölelés)
*
FÉNYEK

Az ismeretlen

Nem kell a kétség
A sejtés ócska ködben
vágy a fénynyaláb

A romboló

Lángol a fényed
Leomlanak a falak
Romokon lépkedsz
*

Beszélgetés

Kimondott szavak
Lelked vermébe Hullnak
Őrzik a múltad
Élet ár

Új napra ébredsz,
S emlékek sodornak el
Az alkonyatig.


Hangulat

Nézd az üveget!
Elfogy, mint az életem
Belőle a bor.


Vigasztalás

Elhagynak, elhagysz.
Átlép rajtunk az élet.
Nem ez a végzet.
Április

Már méhek döngnek
S barackvirág illat leng
a kertek felett


Felismerés

A részeg szavak
Őszinte  igazsága
Nem fáj annyira


A pesszimista költő

A költő az más,
Szavakat rak és formáz
Lassul az elmúlás.
Az optimista költő

A költő az más,
Soha nem érzi meg ha
Büdös a tojás.


Júniusi nézőpontok

1.
Seregélycsapat
Cseresznyefára szállott
Begyüket tömni


2.
Cseresznyefámra
Seregély rajok csapnak
Pusztítva mindent
Július

Cseresznyefámon
Most a legyek raja döng
Rohad a termés


Nyári zápor

Dörög villámlik
A Föld nagyot sóhajtva
Most megkönnyebbül


Éjszaka

Mikor meztelen
Testünk feszülve hevül
Már nincs visszaút
Néha nyomasztó
Az alkoholizmusom
Csak részegen bírom

Ha betérsz hozzám
S van egy pohár jó borom
Veled megosztom


Szavaink

A részeg szavak
Őszinte igazsága
Új utat keres


Jó éjszakát!

Éjszaka csendje
S a puha ágy reám vár
Nem hagyom cserbe
Kertemben sétálok

Virágok között
Bandukolok merengve
Alkonyom közelg


Apu nézd!

Nyugatra néztünk
Az ég alján ott a Nap
Vörösben ég el


Körömversek

Rakétarózsát
Pukkant patron: haiku.
Élessel töltlek.
(Kányádi Sándor)
Zseniként könnyű
Mindezeket vállalni
Én mit alkossak?
*

Útszéli bogáncs
Pompázó lila virág
Szúrós szárakon

Bíbor hajnal

Lendül a kasza
Szaporodnak a rendek
Ébred már a Táj

Nyári reggel

Pacsirta dalol.
Búzamezőket pásztáz
Lágy fénnyel a Nap
Későn reggel

Tovább aludtam
Másként köszönt a reggel
Így hét óra tájt


Őszi reggel

Éjszaka van még
Ragyogni már fél a Hold
Köd száll a tájra


Reggeli séta

Elhajlik a fű
A harmatban gázolok
Át a réteken
Ébredés

Elaludtam ma
Olyan csend volt a házban
Mindenki elment


Gyermek álom

Kiáltás riaszt:
Hasadra süt már a Nap!
Elaludtam, no.
*

Vallomás

Őriznek álmok,
Versbe gyömöszölt szavak,
Én is, mert vagyok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.