Elveszített dolgok

(Kavafisz-apokrif)
„Csak amit egészen észrevétlen tettem,
csak ami legtitkosabb írásaimban áll,
csak abból, abból ismerhettek meg engem.”
                  Kavafisz: Elrejtett dolgok
                                          (saját fordításomban)



Sorra elhagyta legszebb, legdrágább személyes tárgyait:
a gyíkbőr tárcát, az Eternamatic
karórát, többször is a személyijét.
Meg két-három oldaltáskát (egyetlen példányban írott
kéziratokkal). Akkor gondolta ki
keserű mentségül jelmondatát:
„Minden vers rekonstruálható,
amire meg nem emlékszünk, úgyse lehetett fontos.”

Aztán már tartózkodott a rosszhírű helyektől,
meg egyre fogytak is becses kincsei.
Azért még egy-két szemüveg meg kulcs-csomó
csak áldozatul esett
parkokban való bóbiskolások,
sőt: fűben alvások alkalmával.

Újabban puszta bőrét
viszi csak a vásárra, üres zsebekkel indul, táska meg ókuláré
nélkül, s egyre kisebb a kör, ahol bóklászik. Viszont
e biztonságos körpályán: lefele borkimérés,
lenn ujság, cigi, palackos életmentő,
fölfele találkozás a postással, aki
persze megint semmit nem hozott –
ezen a biztonságos, szűk terepen
már nincs mit elveszítsen, sőt, sőt,
van úgy, hogy egy egész
strófával gazdagabban
érkezik haza.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.