Savanyú holdfény
Ecet az én édességem
vénülök az égdörgésben
rosszul alszom heverőmön
pókok marják föl a bőröm
fejemben a fagyott gondok
a szemeim ólomgombok
láncaimmal csörömpölök
bika módra felbömbölök
köpök minden jó tanácsra
fejem hajtom vértócsákra
nehéz rózsa az én szívem
nem is kár ha elveszítem
elhagytam már tüzes nyelvem
nem is dagad fehér mellem
halvány az is mi tündököl
halott nékem az anya-öl
pihennék de csak ájulok
levél módra elsárgulok
örömöm nem sudárnyárfa
fene esz meg és a kánya
ami elmúlt elfeledem
nem tüzesít a szerelem
álló vizem nem kavarom
partra horgad a haragom
arcom megtört bús keserű
úgy ráng csak ha éri derű
nem ébredek jó örömre
nem hinném ha tavasz jönne
árva vagyok üres lábas
a napom is skarlátlázas
a viharzó fényben állva
nem hull szívem dérszakálla
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
