Aki mindig tudta

Amikor szaladtam felé az udvarán
és elestem a lépcsőbe harapva,
vérző szám sírásra görbült volna,
de ő a hóna alá kapott, és mielőtt
sírhattam volna az ijedségtől,
sebes számra a hidegvíz, csak úgy

locsogott...

Mindig tudta, mit kell tenni...
Amikor mozgott a fogam,
azt mondta, mutassam meg, megnézi..
és kicsavarta, villám gyorsan,
..........................................
én ordítottam, hogy becsapott!

És amikor bekopogtam, hogy
meglátogassam, titkolni akartam
de ő látta, mindíg látta...
Azt mondta, azthiszed,
sokat veszítettél?
Az ember egymaga is elég erős.
Önmagad ura lettél!
Fiatal vagy,örülj ennek!És

kacagott...

Ha elmenne, és engem
itthagyna a világnak,
azt érezném, hogy elhagyott.
Elfejtett visszaintegetni a kapuból,
pedig minden nap szokott,
de hát én mindíg önző voltam,
és ő csak adott, adott, adott...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.