SIRATÓ
Most már friss cseresznyét nem szedek neked
Anyácskám Te drága
Nyolcvanhét éven át hajtva véredet
Aggódott szeretett féltett szenvedett
És vasárnap éjjel megállt a szíved
Jaj Anyácska drága
Meggyötört kis tested nem sajog tovább
Kinn az erkélyen már nem szed a kezed
Anyácskám Te drága
Piros muskátlidról rozsdás levelet
Nem ültetgeted már nem öntözgeted
Megpihent örökre két eres kezed
Jaj Anyácska drága
Meggyötört kis tested nem sajog tovább
Nem hajthatok többé öledbe fejet
Anyácskám Te drága
Nem mosolyog rám már szürkéskék szemed
Mondd ki ken nekem még zsíros kenyeret
Hová lesznek mondd a régi jó ízek
Jaj Anyácska drága
Hol lehetek én még újra kisgyerek
Meggyötört kis tested nem sajog tovább
Anyácskám Te drága
Tüdőd nem fújtatja az élet kovács
Nem kelet föl reggel az élet kovász
Nem izgatnak többé a földi csodák
Jaj Anyácska drága
Elmentél nem maradt csak az árvaság
Édes jó Anyácskám mért lettem árva
Anyácskám Te drága
Gyógyulásodnak hogy ez lesz az ára
Fiad nem tudta bűnét szánja bánja
A fájdalom bennem csontomig ássa
Jaj Anyácska drága
Hiányod kráteres üszkös mély sebét
Most már a keresztem nélküled húzom
Anyácskám Te drága
Nem kísérsz tovább a via crocis-on
A sötétlő égen lett egy csillagom
Csillag milliom közt ott vagy jól tudom
Jaj Anyácska drága
Megszabadult lelked s fenn ragyog tovább
2005. május 29.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
