rush
pörgés pörgés pörgés
keresel keresel egy életen át
de nem találod az utat
szomjazol már piszkosul
de soha nem éred el a kutat
lehetetlen megszabadulni a gondolataidtól
járnak körbe-körbe
egyre jobban felhúzod magad
vérnyomásod az egekben
pörgés pörgés pörgés
erdőkön mezőkön hegyeken át
patakban barlangok mélyén
rohansz csak rohansz soha meg nem állsz
nem tudod mi lesz majd a végén
itt egy gitárszóló jönne
tudod olyan ájronmédenes tekerés
ezerszer hallottál már ilyet
aztán újra pörgés pörgés pörgés
a nagyvárosok zajában is
ahol végképp elvész a hangod
folytatódik lábad visz tovább
de te nem találod a hangot
ettől kezdve belassul
vagy már egy másik szám
olyan igazi rockballada
képzelj el egy vonatot
teljes gőzzel robog
gyorsan halad
majd elfogy az üzemanyag
még siklik előre
de már nincs ami hajtsa
egyre lassul
épp csak gurul
egyenként hallod a döccenéseket
aztán egyszer csak
nagy sóhajjal
megáll
nehéz
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
