Nézem a két kezét

NÉZEM A KÉT KEZÉT…
Édesanyámnak

Ódon régi ház, bolthajtásos mennyezet,
Kopott konyhabútor, idéz emlékeket.
Gyermekkor világát a tűzhely melegét,
Akkor is néztem én Jó Anyám két kezét.
Ruganyos bőre volt vitte a lendület,
Ahogyan mindennap kiszolgált bennünket.

Könny csillog szememben, ahogy most nézem Őt,
Édes Jó Anyámat, megfáradt Drága Nőt.
Nyolcvannégy évének az összes terhével,
Drága Jó Apámnak fájó emlékével
Lassan teszi dolgát, most már nem is siet,
Ahogy levesnek rak fel egy fazék vizet.

Szomorún nézem Őt, megfáradt Szülémet,
Hej, adnék számára sok fiatal évet.
Arcának ráncai megint simulnának,
Nyoma sem lenne a fáradt mosolyának.
A gyönyörű kezeinek melegsége
Újból ifjú Édesanyám érintése

Simítaná meg selymesen homlokomat,
Idézné vissza a régmúlt álmaimat.
Nézem a két kezét, ahogyan dolgozik,
Egyszerű dolgokból jó ebéd érkezik
Rövid idő alatt terített asztalra,
Visszatér a derű jóságos arcára.

Szeretlek Anyácskám-szívem melegével,
Elmúlt ifjúságom nem szűnő hevével.
Szeretlek nappalon, szeretlek éjszakán,
Napnak melegénél, hideg tél hajnalán.
Sokáig láthassam simító két kezed,
Drága Édesanyám mindig oly jó Veled…

Zirc, 2006. 11, 25













Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.