Az elsõ Karácsony Nélküled

AZ ELSŐ KARÁCSONY NÉLKÜLED
Lányomra emlékezve

Emlékeim könnyfátyolán látom arcodat,
Szemem előtt vívod meg utolsó harcodat.
Fájó nehéz szívemmel tehetetlenül vagyok,
Nem segítnek, bárhogy kérem védő angyalok.
Behunyt szemmel nem Vagy itt már messze távozol,
Jajszavammal mozgó ajkam nem is káromol.

Majd elégsz a forróláztól, Ne hagyd Istenem,
Ne engedd, hogy szenvedjen az én szép gyermekem.
Szépítsd meg hogy úgy menjen el nem élt hiába,
Trónusodhoz járulhasson fent Mennyországba.
Halk sóhajjal, csendes szívvel lelke Égbe szállt,
Földi létben oly szerény volt rosszat nem csinált.

Kint nyugszik már hantok alatt csendes magányban,
Nem lehet Ő többé velünk a kis családban.
Megterítve áll az asztal Krisztus születik,
Drága lánykám soha többé meg nem érkezik.
Gyertya fénye úgy világol várja Mónikám,
Karácsonyunk Uram Isten most már nem vidám.

Gyermekeid szeretteid várják Jöttödet,
Gondolatban itt Vagy vélünk fogjunk most kezet.
Ülj le közénk mondjunk imát legyünk boldogok,
Ne vesszenek el örökké elmúlt szép napok.
Szent Karácsony adjon erőt Szeretünk nagyon,
Ne szaladjunk soha túl az oly szép múltadon.

Ne hunyjon ki gyertya fénye, Drága Gyermekem,
Odaadtam volna Érted az én életem.
Ajánlottam Istenünknek ezt a kis cserét,
Adja vissza én helyettem lányom életét.
Azt sugallta odafentről Mennyei Atyám,
Mennie kell de, ha ott lesz várni fog reám.

Emlékeim ködfátyolán látom arcodat,
Megnyugodtál jó helyen vagy, nem kell áldozat.
Mosolyogsz le fent a Mennyből Nézed mit teszünk,
Látod hogy ünnepi díszben Rád emlékezünk.
Érezzük hogy szótlan ajkkal átüzensz nekünk,
Mindörökre a szívünkben itt maradsz velünk.

Zirc, 2006, 12. 22  















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.