Ki nem mondjam

Ki ne mondjam
hogy szeretlek
mert minden elillan
Tekintetem rád
nem vetődjön,
mert vissza már
nem is kérdezel
ha jobban meggondolom
létezésem egyet
rezdül és már
nem is létezel
eltűnsz nyomban

Mellettem ülsz,
beszélünk s e
csodával
belső világgal
magamban vagyok
Érzem hogy szeretsz,
Szereted bennem
magad,
hogy most itt
te nevetsz, félsz
menekülsz valahonnan ide,
hogy ez itt most te vagy
és nem az ami lenni
vágyik benned
szebbé, jobbá
Én csak olyan fény vagyok,
mely nem világít
lágyan -
látóból tesz vakká
téged
Hogy majd elfeledsz
s mint emléktárgyat
eltehetsz
ez minden reményed

Mit tehetek
hisz te vagy a betegség
a gyógyszer
Én nem akartam lázasodni
féltett himnuszaid fellapozni,
csak látni akartalak
s te nyitott oldalakkal
vártál,
én buta, balga
azt hittem
szerelmet kimondani
ezernyi sejtet robbantó
csoda
Mikor az ember
rohanni vágyik
keblére ölelni
a város poros
beton csokrait
s zenét hallva
úgy táncol, hogy
mosolyra faragja
e komor világ
szobor arcait
Csoda!
Most itt ülsz
s végünket tárgyaljuk
bölcsen és fontosan
Eltanultuk hogyan féljünk -
bizony megégethetem
terveid és
megégethetem magam
Mit mondhatok
Ha azt akarnám
csodálj
így szólnék hazugan -
Tévedtem, tévedtél
majd elsétálnék
feszesen és hangtalan
S ha az igazat mondanám
a csodás kínokat
mitől most is remegsz
azt kérnéd hazudjak,
mert te velem nem lehetsz,
hát kiválasztottad sorsomat
magadhoz láncolsz
és elfeledsz

2006 04 18





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.