Ma este még

Ma este még gyermek maradok.
Még mámortól terhes tavaszok
És szabadlelkű mosoly vágya
Lesz álmaimnak dohos ágya;
Még nyughatatlan reményeknek
És győzhetetlen erényeknek
Leszek hű páncéloslovagja
Olyan, ki magával hozatja
Naiv fegyverzetét a hitnek,
S kit a kínok imába visznek.

Ma este még gyermek maradok.
A kétségből merszet ragadok
Az este még reményt terít rám
És én kócosan és mezítláb
Az ajtóig utánad megyek;
Tekintettel nyomodban leszek;
Aztán kitárul az ég torka
És befal a táj farkasgyomra
S így, mert már végleg elhivatnak
Gyermekkönnyekkel elsiratlak.

De holnaptól már felnőtt leszek.
Majd józanságból megszőtt szelek
Kísérik tovább magányomat;
Magasztos-bölcs szabályokat
Útravalónak felhalmoznak,
És minden utcát felharsognak,
Hadd lássák azok is: indulok;
Dicsőülök és megtisztulok.
Azután csak te tudhatod többé
Hogy vált ma gyermekhitem könnyé.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.