Csillagvirág

       Csillagvirág

Csillagvirág, igen az vagy Életem,
Mert egy csillag sem, ragyoghat így nekem!
Mikor látom a júniusi eget,
Mit nem takar egy felhő sem el!

Akkor látok ilyen szépet, a Csillagok fürtökben égnek!
Körül ölelik a Holdat, majdnem belé kapaszkodva!
Tisztán látszik a ragyogásuk, mit tán a Hold sugara vetít rájuk!
Tán nem is lenne Csillagvirág, ha a Hold fénye nem esne rá!

Mikor a Hold mellé vackol, a jó öreg Hold csak neki ragyog,
Minden percben látszik, az öreg Holddal, hogy eljátszik!
Eljátszik a fényeivel, mint szerelmes szív, a szívvel!
Egymásé is lesznek ők már, hisz az örök fény rájuk vár!

Így lettél te Csillagvirág, életemben örök mentsvár!
Te vagy az, ki játszol velem, én meg adom fényem neked!
Mindenem, hogy szépen ragyogj, összes fényem neked adom!
Nem kell nekem, az én fényem, csak te világíts, hisz érted élek!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.