.

A kocsmában, a maszatos padlóra
A perem szélén hintázott majd
Ráhuppant egy kávé darab.
Tört, szilárd, éles körvonalú csepp.
Az asztal felett nézlek, ahogy
Kezedben forgatod a szivarkás dobozt
S mintha az asztal felett lenne alsó végtagod
Szinte látom, ahogy lábad egyetlen ritmusban dobog.
Fejed lehajtod, tekinteted a mélyből mered rám.
Jéghideg.

Kérdezek..

Nagy ívű, mégis feszes és erős mozdulattal emeled
Szádhoz a cigarettát, erős füstöt fújsz
Felém, és szemed idegesen, horizontálisan
Forgatod.

Én meg azon tűnődöm permanensen, hogy
Miképp fordul ki magából egy mozdulat.
Nézem az ajkad, előttem dühödt vénember körvonalazódik.
Gyerekekre gondolok, köröttünk szaladnak, nevetnek.
Keresztülcikázik rajtam a gondolat, hogy rájuk is
Nézhetnél így, ennyire meredten.
Vagy cigarettát sodornál, este későn jönnél, részegen;
Káromkodnál, kint felejtenéd a macskánk a hidegben.

Kérdezek..

Látom ráncos, remegő kezed.
És egy vén, jóságos, kékeszöld szemet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.