valakinek

valakinek
(aki kedves nekem

2007 jan. 9 17 h


Bűn az ha szeretném
ha szeretnének?
(én is.)
Ha mindenki szeretne!
Boldogan kelnék
és feküdnék,
jó kedvvel
járnék és kelnék.
(igen, pontosan úgy!)

Most már-
én is tudok szeretni. (!
Mennyi évnek kellett eltelni
hogy becsülni tudjam amit annyiszor kaptam.
A törődést.
S mennyi mindenki meredt feledésbe
aki segített.
Mennyi homály most,
mi egykor elfedte a
napot a szememtől. Hogy élhessek.
A napfényt akkor mégis magamtól
nem láthattam
hogy most hiába keressem.
ma már a megtapadt foltok
nem hagynak
remélni.
Szabad élet?
Önfeledt öröm?
Ma sincs új esély.
(Annyi év után.



Éretlen agyam
s tapasztalatlan
mentem a falnak
egyedül.
Nézve semerre csak
előre
csak felfele
mégis mindig elveszve
lehúzva
forgatva
vonszolva
körbe kuszán.
s én görcsben kapaszkodván
erősen
már könyörögve
hogy élhessek.

Most mikor már
mindenfelőlről nézek
belenyugodott tekintettel
késő.
Már minden elveszett.

Hiába ma
úgy tűnik is van kiút
holnap már
minden a régi.
Ugyanaz kezdődik elölről.
Csak mindig a felszínen maradni.
S a kútban is fent lebegni.
Csak hinni.
Még amíg van élet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.