Este lesz

Este lesz.
Néhány daru árnyékában ülve
szigorú játékot űzök.
Besötétült az ég, és ilyenkor
a város eseménytelen, mégis
nyüzsgéssel teli.
A helyüket kereső emberek
sokszor kisszerű terveket szőnek,
mégis jámborak.
A hazatérés komoly, és
a távoli kékben hullámzó
otthonok fénye megrendítő
távlatokat nyújthat.

Hatalmas daruk.
Az égbe nyúlva forognak
érthetetlen méreteikkel.
Lehetek vajon merész,
hogy vágyaim minden csillagbozótját
szemügyre vegyem?
Hogy léteznek-e valóban
ezek az elhúzódó vágyak,
nem tudom,
de a mindig ittlevők
nem boldogítanak,
ha szórakoztatóak is olykor.

Melyik galaxison találok
kuporgó lángokat?
Egyedül van az ember fényeivel,
ahogy saját teraszán ül,
és ajtókat keres, szempillát,
átlátszó tükröket?
Mindig érezhető a világ
közelsége és távolisága,
és ez megremegtet.

Most máshol vagyok.

Nem sokat sétáltam,
és már egy gótikus
templom tövében ülök.
Érdekes, hogy mozdulatlansága
hasonlít a dolgozó darukhoz.
Mert fájdalmas vágyakkal teli
a mégis emelkedett, tisztult lélek,
hiszen a magaslatról egyformán
látszik az ember kisszerűsége.

Találhat az ember meghittebb hasadékot
a Föld kövében?
A templomkapuk ilyenek.
Ha belépek, érzem ráutaltságomat
a hatalmas ívekre, mint
hidakra ember és isten között,
mégsem vagyok elégedetlen
így érett fejjel.
Mert érdemes megszeretni a földet,
és dícsérni ami azon túl van.

Az oszlopok nagy súlyokkal támasztanak.
Nagyszerű dolog ez, mert azért építettük,
hogy saját esendő lelkünket
támasszák.
Szomorú ez az este, de
minden pillér egy virágszál,
mert múlandó itt minden kő is,
akár a csont.
Lent a folyóparton sok ember mozdul,
sok ismeretlen történet.
Nem lehet befogadni
a létnek megannyi síkját,
ezért mutatnak a tornyok egy irányba.
Ha galamb száll egy ablakba,
olyan ez mint az istennek mosolya.

Hiszen elégedett a madár
párkányával,
és beköltözik az ember szívébe
a szabadság,
ha az ablakra nézve eget lát
és pelyhes testeket.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.