Csonka Sándor
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
5.
| 2012.02.23 11:19 | piccur -- vers
|
| Válasz erre | TEGNAP
Voltál te, s voltam én,
Mint vad-regény a hazugság szigetén.
Hisz megszerettelek! S tán jól vélem volt ki azt mondta
Téged szeretni nem szabad!
De akkor úgy hittem én,
Belőle csupán az irigység beszél.
Hát így élek, s vagyok, felhők takarják el a könnyező napot.
Mögöttem minden, ami elmúlt, előttem az ismeretlen. A JÖVŐ!
E kettő között vagyok élő merengő.
Mint örvényben a sodródó csónak,
Kapaszkodik belém az ELMÚLT a TEGNAP!
De erős vagyok! Talán… hisz élni akarok.
Próbálom feledni az elmúlt tegnapot.
Mert így fáj élni, szenvedni a RABSÁGOD!
S tán egyszer eljő, kit szabad szeretnem,
Akkor majd… neved is lassan feledem.
Mosolyod „csupán” emlék marad számomra.
De az emlék megmarad!
Hisz feledni nem lehet a hazug szavakat.
S majd néha-néha arra fogok gondolni
Te voltál kit nem lett volna szabad szeretni.
---
---
De szüntelen lüktet bennem a vágyódás.
Nevedet suttogom „csupán”… így nem hallhatja senki más.
S talán már önmagamnak is hazudok?
Hisz vágyom élni a TEGNAPOT!
Csonka Sándor
2012. Jan. 04.
| 4.
| 2012.02.23 11:18 | piccur -- vers
|
| Válasz erre | RABSÁGBAN!
Ma este is számolni sem tudom mily régóta
Fel-feltekintek a csillagfényes égboltra.
S most is, én csak reá tudok gondolni,
Szabad vagyok, mégis a szívem raboskodik.
E rabságot nem a törvény rótta ki reám
Nincs béklyó lábamon, s nincsen cellám.
S mégis rabként élem éjem, s nappalom,
Nyújtanám kezem, de nem érem el a csillagom.
Választ sem kapok tőle, hiába kérdezem
Mégis úgy érzem ott távol ő lett a végzetem.
A végzetem csillaga messzi tőlem tündököl,
S már a lelkem is sír, fuldoklom a könnyektől.
Kiáltanék felé, de nem tudok, hisz erőm is elfogott,
Hát némán-szabadon örökkön a rabja maradok.
Csonka Sándor
2011. Jan. 02.
| 3.
| 2012.02.23 10:20 | Nagypál István - szerki -- re: meo | Könnyeznek a csillagok
|
Válasz erre
Előzmény | Ha pszichológust játszanék, azt mondanám, ez nem helyes válasz. A betegség ellen küzdeni kell. Még ha értelmetlen is, ettől lesz katartikus, ettől lesz más a műve, élete. Andersen élete legnagyobb részét megjátszva élte le, a gyerekeknek írt, mert bennük bízott, a gyerekek akkor kérdeznek, ha kell. Tudjuk miért. A vers a ciklikus rohamok kitérésének egy adott pillanatát írja le. Sajnos nem elég pontosan. Pusztán a patológiai része olvasható ki, az irodalom kevésbé. Nem libben át, ahogz JA sz.ö.j.-e, vagy Kosztolányi beszélgetőlapjai. írjon többet, erre biztatom. | 2. 1.
| 2012.02.22 17:24 | Nagypál István - szerki -- meo | Könnyeznek a csillagok
|
| Válasz erre | Tudja Sándor, a legnehezebb ilyenkor írni egy ilyen típusú versre, mert szerkesztőként nem sértheti meg az embert azzal, hogy a lírai én önsajnáltó hangneme nem túl "reális", pusztán pilllanatnyi állapotot tükröz, és talán el is felejtette, miért írta ezt. A címe rossz, giccses. Tényleg ne vegye magára, a verse giccses. Mindenki találkozhatott hasonló érzésekkel, de nem elég finom, pontos a vers, hogy el is higgyük neki. Remélem, mostanra túl tette magát, és újabb, ígéretesebb verset olvashatunk majd öntől. Várjuk! | | A fenti posztra érkezett válaszok: piccur | 0 |
|
