Béres JuditBéres Judit költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
6.
| 2017.03.03 10:49 | Tóth Csilla - szerki -- meo | Kórság
|
| Válasz erre | Kedves Judit, ha úgy dönt, hogy még dolgozik a szövegen, javaslom, hogy a címről se feledkezzen meg. A mostani nagyon általános és nem segíti az eligazodást ebben a szintén általános és sokkal nagyobb rendezettséget igénylő szövegben. | 5.
| 2017.03.03 08:29 | Nyírfalvi Károly - szerki -- meo | Kórság
|
| Válasz erre | Kedves Judit! Láttam az üzenőfalán a válaszát, de avval sem sikerült közelebb férkőznöm ehhez a szöveghez. A számomra zavarosnak tűnő világlátása mellett, további probléma az esetleges, és formátlan tördelés és központozás. Legjobb indulattal is csak nyersanyagnak nevezném, amin még sok merengeni való lenne, költeménnyé kellene szervezni a sorokat, elhagyni ami valóban fölösleges, és érthetőbbé tenni a gondolatmenetet. Ebben a formájában nálam múlik. Végül, érdemes volna átgondolni, kinek írta, és milyen céllal. Nem minden olvasó hívő, még ha nem is traktálja nézeteivel a vallásos embereket. Vagy tévedek... Üdvözlettel: Nyírfalvi Károly | 4.
| 2017.03.02 16:41 | Judyti -- Válasz
|
| Válasz erre | Talán vége a világnak
Lázas
Testvére nincs
Egyke
Anyján kívül nem kérdezte senki, boldog - e
Gyermekei ágyához járulnak
Emésztik a végrendeletet
Tiszteletüket teszik az atyának
Érzelmeiknek nevesincs
Teddide, teddoda
A stációkon még vele mennek
Majd eltünnek egy útvesztőben
Sokan az útszélén virrasztják
Hírre várnak
Nehéz haldoklás
Hajnalodik
Az ereszről csepegni kezd a megbocsátás
Talán nincs vége a világnak.
,............................
Kedves Sándor...Igaz, hogy rövid...
A világ= hazánk
Az anya= Föld
Végrendelet=a semmi amit nem tettünk
Atya=Teremtő=vagy akit hiszel
Stáció= életútunk
Közös séta=amit országunkért együtt kéne tennünk
Ki csepegteti a megbocsátást=Mi emberek, bár..... | 3.
| 2017.03.02 15:19 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Kórság
|
| Válasz erre | Kedves Judit!
Az ilyen rövid, információhiányos verseknél, nincs mit tegyen az olvasó, mint sűrű fejvakargatás közben megkérdezni a Szerzőt (ha módja van rá, és nekem most van), hogy vajon komolyan gondolta-e a publikussá tételt, merthogy nem a sűrű érthetetlenségek a baj (azokon könnyedén át szokott siklani), inkább a „szétszaggatott-lánchatás” (pontosabban hatástalanság), mert olvasás közben a viszonyítási támaszok (hívjuk őket asszociációs pontoknak) sorra összeomlanak, és a végén ott áll (mármint még mindig a szerencsétlen magára hagyott olvasó) bambán maga elé bámulva, hogy ez most ördöglakat volt-e, aminek az összerakása meghaladta a képességeit vagy egy gyorsvonat robogott el az orra előtt tíz centivel, amiből csak annyit érzékel, hogy oxigénhiányos porfelhőbe került. Szóval: milyen világ? milyen anya? milyen végrendelet? milyen atya? milyen stáció? milyen közös sétával? ki csepegteti a megbocsátást?
Sok ez egy rövid versben. Segítséget kérek | 2. 1.
| 2017.02.19 19:35 | Filip Tamás - szerki -- meo | Elfáradt..
|
| Válasz erre | Kedves Judit!
Nagyon sok mindent zsúfolt bele ebbe a versbe, annyit, hogy a motívumok nem tudnak egymással mit kezdeni, leginkább kioltják egymást. A legtágabb értelemben vett logika kontrollja alá téve a szöveget, arra jutunk, hogy nem állja ki a próbát. Pedig milyen egyszerű lenne az alapképlet: valami volt, de most (sajnos) nem az van. Hangsúlyozom, a téma bármi lehet, a kidolgozásban dől el, hogy születik-e belőle műalkotás. A kidolgozás ezúttal annyira túlhabzó lett, hogy a sok hab teljesen eltakarja azt a művet, ami születhetett volna.
Üdvözlettel:
Filip Tamás | | A fenti posztra érkezett válaszok: Judyti | 0 |
|
