Dudás SándorDudás Sándor költőnek 23 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
215.
| 2018.05.21 08:21 | Dudás Sándor -- Külön a rózsák
|
| Válasz erre | Kedves Miklós,
már javítottam is!
Ha lehet, kérném, lecserélni a régebbi változatot!
Köszönöm!
Külön a rózsák
Szívem szépei, vázában rózsák.
Szökken nézésem, ablakban tar fák,
más látvány: lentebb levelek tánca,
gyomok közt járják, széltől cifrázva.
Két lemondó hang szívi gordonkán:
külön az ősz és külön a rózsák.
Elmúlást sugall borús hangulat,
kedélyen tipró pusztulás mulat.
De láttál rózsát semmire szántan,
pompájuk törten, bimbó halálban.
Szirmaik hát nem ősz miatt szórják:
külön az ősz és külön a rózsák
Isten világán törvény a mindegy,
aki ide jön, innen el is megy.
Idő csak mérce, illó a jelen.
Mosolyod, rózsád tavaszt hoz nekem!
Hiába-körük konokul róják:
külön az ősz és külön a rózsák. | 214. 213.
| 2018.05.20 14:14 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | Külön a rózsák
|
| Válasz erre | Ennek a szövegnek inkább csak egyes tényezőire térek ki. A második és harmadik versszak végén jól működik a címben is felvillantott refrénsor; igazán kár, hogy az elsőt nem ugyanaz zárja. Azt hiszem, a vers hangulatához, stílusához, eszközeihez nem igazán illeszkedik az első versszakban látható "... ősz / van..." soráthajlás, az összetett állítmány létigei részének elválasztása a főnévi részétől, majd nem igazán sikeres a versszakot záró rím. Apró bicsaklás a "rózsát" szóra hivatkozó többes számú "pompájuk". A továbbiak viszont megalapozhatnak egy vonzó szöveget. | 212.
| 2018.05.18 17:06 | Bájer Máté - szerki -- meo | Zugliget
|
| Válasz erre | Kedves Sándor!
Mindig jövök a hasonló verseknél azzal, hogy elég régies a stílus, még ha szép is, számomra ez már bőven elég, hogy múljon. Ezt most itt felvázolnám röviden a véleményem, mert egyébként rendben van a vers, mégis szeretném megindokolni, miért nem marad nálam. A költészet, ahogy minden művészeti forma az ismeretlenbe hajt. Új dolgokra sarkall, útkeresésre. Ha olyan motívumokat és stilaritást használunk, olyan narratívát, mint a fiatalkorunk kedvenc költői, akkor minimum 30 évvel vagyunk lemaradva a kortástól. Én megértem, ha valakiben ez a vers. Viszont építtetne ön egy takaros kékfestő vályogházat ma egy újpesti telekre? Ha Picasso Goya stílusában festett volna, eljut a Guernica-ig? Persze, ezek nagy szavak, és lehet, kissé túlzóak is, de szerintem a stílus az egy olyan versjegy, ami a minőséget is meghatározza. Úgy gondolom, érdemes megtalálni a saját helyünket a frontvonalon. | 211.
| 2018.05.15 19:35 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | Zugliget
|
| Válasz erre | Hogy ne legyen félreértés, a rövidített verzióhoz frissített véleményt kell írnom. Erénye a versnek az első versszak szinesztetikus megfogalmazása (a fenyves ózondús éneke), majd a másodikban használt oximoron (a csend dúdol). Vannak benne ugyanakkor máshol már látott képek, amelyek itt talán új jelentést hordozhatnak. A zárlat változatlanul erősnek tűnik. | 210. 209.
| 2018.05.15 18:35 | Dudás Sándor -- Vízszintes lebegés
|
| Válasz erre | Igen, valahol a tudatalattimban ez a nézetrendszer működhetett, fókuszában azzal, hogy az életet a haláltól - vagy fordítva - erős "dobozfal" választja el - minden ide-oda átáramló tudatkapcsolások ellenére! Az apró szócserék már meghaladják a tudásom... Van javaslatod, Miklós?
Köszi a meót! | 208.
| 2018.05.15 15:06 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | Vízszintes lebegés
|
| Válasz erre | Volt egy olyan, nem is rövid időszak a történelemben, a művészetben, a technikában is - talán a felvilágosodás el terjedésével jellemezhető korban -, amikor a nézetrendszerek "divatdiktátorai" minden jelenséget, társadalmi tagozódást, de akár a tudatot és a hitet is hasonló "dobozok" összességeként próbáltak meg értelmezni és leírni. A leegyszerűsítő ábrázolásokból természetesen csak a primitív szintig lecsupaszított megoldások születhettek: a valóság (a Minden) és az elvont tudat, hit és képzelet (a Semmi) között nem voltak átmenetek. Tévedhetek az értelmezésemben, de ilyesmit látok bele a versbe. Feltehető, hogy apró szócserékkel még meggyőzhetőbbé kerekíthető volna a történet. | 207.
| 2018.05.15 09:47 | Várkonyi Miklós -- re: Zugliget
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Sándor, bár a reagálásod rejtve maradt, de Sherlock Holmes tekintete mindenen áthatol... Jól értem tehát, hogy kéred a negyedik versszak törlését? | 206.
| 2018.05.14 13:28 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | Zugliget
|
| Válasz erre | Az indító versszakban a természet foglal egységbe látványt, illatot, csendet. A tekintet előbb körbe, majd fölfelé irányul, a levegőt uraló, szabadon szárnyaló madár (élet) felé. Szerintem a vers a negyedik versszak nélkül sem gyengülne, zökkenő nélkül kapcsolódna az erős zárlatot tartalmazó utolsó strófához. A félrímes összecsengetést ha csúcsnak nem is nevezném, de korrekt. | 205.
| 2018.05.01 07:48 | B. Tóth Klári - szerki -- meo | Csöndben a világgal (1)
|
| Válasz erre | Mindenképpen tetszik a vers, de az utolsó sort próbálom értelmezni. Csöndben állok a világgal:együtt? Szemben? Mellett? Én is állok és ő is? A "harcban állok a világgal" ellentéteként fogjam föl? A cím a csöndet erősíti, ott inkább a "világgal együtt" jelentés sugallódik. | 204. 203. 202. 201.
| 2018.04.26 13:33 | Dudás Sándor -- Csöndben a világgal
|
| Válasz erre | Kedves János!
Talán így, hirtelenében:
Kerestem a madarat, hátha felrepült,
belestem a fák lombjai közé,
csenevész bokrokat fürkésztem:
ha nem hallom az énekest,
lássam legalább!
Emberfeletti figyelem
irányította hallgatózásom.
Újra s újra rá kellett jöjjek:
alattam a megtartó föld,
felettem fényhatalmas csönd,
és amit hallok, az ének
bennem él.
Csöndben állok a világgal. | 200. 199. 198. 197.
| 2018.04.22 10:46 | Papp-Für János - szerki -- meo | Hídfestők
|
| Válasz erre | Kedves Sándor, egy-két helyen elbizonytalanodtam a túldíszítettség és szentimentális hangulató szavak miatt, és talán ha a csenden áttörő vonatfüttyöt - mely egyébként is elég erősen J.A áthalássú -, akkor maradhatna...
pfj | 196.
| 2018.04.19 17:24 | Dudás Sándor -- H
|
| Válasz erre | Kedves Miklós,
második, "ollós" nekifutással azt hiszem, megmentettem! Ha nem, az sem baj, majd ollózom még... Ha igen, légy szíves, cseréld le.
Köszönöm a meót!
H
Önféltés vértezett értelemmel,
emlékeim között nincs hasonló.
Nap, Hold, álom, sivatag, tenger -
lábam körül keringett a Bolygó.
Más esték voltak, más volt a hajnal.
Beszélgettem csak magammal.
Emlékeztem, sokkal többet tudok,
és ha kérem, elhúzzák a függönyt.
Átmeneti idő, másoké minden nap.
Belenyugodni, hogy másoktól függjön
az ember. Ami pedig átjár,
hullámszerűen jön, s elönt a fájás.
Apám. Találgattam a távol múltat.
Disznótorost hozott Szolnokra.
Hatvanhét éve. Ebben a kórházban
kötött ki, miután a vonat elgázolta.
Otthon első dolga falábat fabrikálni,
az udvaron együtt tanultunk járni.
Véletlen, vagy ismételt a sors?
Mindegy is. Jöjjön, ha kell a műtét!
Kényelmetlenség, tétlen gyötrelem,
infúzióra kattog a verőér.
Az ablakhoz vánszorogva, félve,
úgy kinéznék az utcára, a télre!
A párom naponta jött látogatni,
jelenléte felülírt minden reményt!
Távoli fa sárga lombját figyeltem,
ahogy levelenként bontotta a szél.
A kórházat hideg részvét lengte át,
a baj válaszútján ez nem volt vitás.
| 195.
| 2018.04.19 09:49 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | H
|
| Válasz erre | Kedves Sándor,
A cím ötletes, és persze csak a tartalom ismeretében fejthető meg, hogy nem autójelzésről, hanem tájékoztató utcatábláról van szó, a nemzetközi "Hospital" szó rövidítéséről. Általában dicsérően szokták említeni, ha egy versnek jól követhető íve van. Ezúttal is van persze, csak a nagyon erős indítás, az első vagy első két versszak után szinte törvényszerű, hogy lejtmenetbe kapcsol a görbe. A kórházban hosszú tartózkodásra ítélt páciensnek nyilván korlátozódik a gondolati tere, de szerintem itt túl sok lett a privát tartalom. Az ív a legvégén ismét emelkedőre fordul, de számomra kétes, hogy meg tudja-e még menteni a szöveget. | 194. 193.
| 2018.04.12 19:01 | Dudás Sándor -- Azok a tájak
|
| Válasz erre | Kedves Miklós,
úgy vélem, sokféle csikerózsika álom van, zajlik olykor agyunkban, nem is mindíg szürreális módon! Élő, eleven képek válthatnak egyik panorámából, netán felnagyított apró képből agyi folyamattá. Bár a harmadik szakasz megtörni látszik egy folyamatot, létezhet ósszegző lezárás.
Köszönöm a meót! | 192.
| 2018.04.12 16:34 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | Azok a tájak
|
| Válasz erre | Kedves Sándor,
Ezeknek az álombéli tájaknak valóban nincsenek térbeli kereteik, de időbeliek talán lehetnek. Mondjuk az elalvástól a felébredésig, vagy a memóriából való előhívásuktól addig a pillanatig, amíg egy másik emlékkép le nem váltja őket. Érdekes gondolatkísérlet a memóriakép retusálásának felvetése; itt talán javasolható, hogy az utolsó képkocka is feltételes módba kerüljön, bár lehet, hogy az egyértelmű kijelentés egyféle preferenciára is utal. Megmaradós. | 191. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 |
|
