Mihályi Réka
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
2.
| 2009.12.01 16:47 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Augusztusi csillaghull
|
| Válasz erre | "Hajamba hullámcsatot tûzök,
csak, hogy, ha a szél játszani
akarna vele, megbökje a tenyerét."
Szép ez a felütés - azonban a még nem elég gördülékeny fogalmazás és a vesszõhibák együttesen rontják az élvezhetõségét. Mintha a nem-gördülékenység és az ingatag központozás ugyanannak a bizonytalanságnak a tükre volna. Csak a példa kedvéért - lehetne ezt a következõképpen is:
Hajamba hullámcsatot tûzök,
ha a szél játszani akarna
vele, megbökje a tenyerét.
És persze ezer más módon.
A "kicsordul az égbõl a könyörület" kicsit szentimentálisabb a kelleténél. A kicsordulásból nyilván eleve a könnyekre asszociál az ember, a könyörület nem hogy karakteresebbé, de inkább lágyabbá teszi (nem jó értelemben) a képet. A "natúr szerelmesek" ismét kevéssé sikerült megoldás.
"az esõ bõrünkön tárcsázza
vágyaink hívószámát."
Ez meg valahol a jó kép és az emlékezetes képzavar határán egyensúlyoz, inkább az utóbbi felé tendálva még. Az esõcsepp-ujj analógia azonban már így is ígéretes.
A vers továbbiakban is hasonlóképp folytatódik, ígéretes, néhol picit zavaros vagy öncélúnak ható képkezdeményekbe botlunk ("A nap majd épp narancsot pucol neked a horizonton."), amelyek viszont szerintem egy rafinált vizualitás lehetõségét hordozzák, mert minden esendõségük ellenére lendületesek, eredetiek.
Sok sebbõl vérzik még a szöveg, de már most is tetszetõs erényeket hordoz; sebei is értékesek a maga módján - megmutatják, hol, miben kellene mértéktartónak lenni. Azaz a fantázia dolgozik, ahogy kell, egyelõre az utólagos felülvizsgálatot hiányolom a versbõl. Ez viszont gyakorolható, sõt, a szöveget látva azt mondom, érdemes is gyakorolni. Az ilyen utómunka kiszûri talán (egy idõ után) az olyan szürkébb megoldásokat is, mint a "lent és a fent / közöttünk hatol egymásba"; s ha még a kétségtelen frissességet is sikerül megõrizni, akkor igazán szép verseknek néz elébe a szerzõ. | 1.
| 2009.07.19 18:22 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Kotta
|
| Válasz erre | Ha különírja az elsõ sor két szavat, Réka, akkor ez egy állítás lesz: [egy] szappanbuborék [van] világod. Kötõjellel kell írni. (Mindhárom versszak elsõ sorában van ilyen hiba.)
Sorolom még a kifogásaimat:
-- Nem tudom, hová ne nézzenek be az állatok (szobába?)
-- "lényed", ez a szó itt ügyetlenül hat, bármi más megtenné helyette (pl. arcod, tested)
-- függõágyba bugyolálni bármit is... nem látható, pontatlan, furcsa képeket lát, aki látni akarja és nem csak hallani (olvasni) mindezt
-- éned (mint a lényed)
-- kabátba fojtani (mint a függõágyba bugyolálni)
-- a kotta: teljesen meglep, nem értem, az egész vers egy kottalaphoz íródott?
Teljesen értetlenül állok a vers elõtt.
jt
| 0 |
|
