Szinay Balázs
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
4. 3.
| 2009.10.24 17:34 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Összes perc
|
| Válasz erre | Az a baj ezzel a verssel, hogy nem sokat tudunk meg magáról az ábrázolt szituációról, a szitáció jellegzetes, különös vonásairól. Mintha szükségét érezné a vers, hogy minden egyes momentumot valamiféle költõinek vélt csomagolásban mutasson számunkra. Ez a csomagolás azonban akkor lenne mutatós és egyben fontos, ha mögüle legalább itt-ott világítana az élmény puszta põresége. A "Sokszor sóhajt leheltél szívemre", "Nedvvel szórtál be minden édes kegyetlent", "Füled gyöngyözõ hullámba borította testem" jellegû, manapság már sajnos modorosnak ható kifejezések túlburjánzása giccsbe hajlítja a szöveget. Nem mondom, hogy muszáj ennél sokkal egyszerûbbnek lenni - kevés dolgot muszáj. Viszont tanácsos megpróbálni egyszerûbben, visszanyesni ezeket a hajtásokat - ha nagy és bagatell dolgot akarnék mondani, olyasmit mondanék most, hogy a vers egyszerre építkezés és rombolás, folytonos visszabontása valami folytonosan épülõnek. Ebbõl a versbõl a visszabontást, a nyelvi takarékosság képességének mûködését hiányolom egyelõre. | 2.
| 2009.10.22 01:19 | Korányi Mátyás -- Mozgás
|
| Válasz erre | Balázs!
Miközben a verset olvastam, a következõk fogalmazódtak meg bennem: a költõ mindvégig "Figyelt! Pontos volt, precíz, higgadt, mint mindig." Ez nem tesz jót az írásnak. Ha már ilyen mértékben magadévá tetted ezt a tulajdonságot, engedd el magad. Vigyél bele szenvedélyt. Nagyon jót fog tenni. Így, ebben a változatban a vers az utolsó sor, az utolsó szó fordulatára, csattanójára, hogy azt ne mondjam bikflangjára van kihegyezve. Egyébként van mélysége a befejezésnek, így az egész írásnak is, de ez így még kevés: kéne a kiváló befejezés elé egy jobb vers (is).
üdv,
km | 1.
| 2009.09.17 08:36 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Helyzet és jelentés
|
| Válasz erre | olyan érzésem van, ahogy olvasom a szöveged, mintha nem bánnál teljes biztonsággal a szavakkal. mintha nem azt mondanád ki, amit ki akarsz, mert mintha tisztában lennél a banalitásával, ezért addig rágod magadban, amíg felismerhetetlenné torzul a mondanivaló, elidegenednek a szavak. így viszont a jelentéstartalom is messze került, szinte kibogozhatatlan távolságba, "pedig van, kiért korrigálni érdemes". hátha lényeges a meglátásod, csak a kifejezésmódod zavarbaejtõ | 0 |
|
