Rigó János
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
10. 9.
| 2006.12.04 21:00 | rabbit -- re: versek
|
Válasz erre
Előzmény | Nem, János, nem hiszem, hogy "bûn" volna.
Az elsõ dilemma mindig az asztalfiókban tartás vagy nyilvánosság elé lépés. Aztán jön a többi a fogadtatás, értettség kapcsán. A Dokk-on az a legnagyobb büntetés, hogy mire megérti az ember (elnézést az általános alanyért, magamról beszélek), hogy nem sikerült egy verse, sem törölni, sem módosítani nem tudja. Majd ha minden bírálandó elbíráltatott, azaz sohanapján, mert mindig tódulnak az újabb írások. De ebben a véglegességben van valami jó is: önvizsgálat muszájból, illetve a saját relativitás megérzése. Egyeseknél nyomon követhetõ a fejlõdés, hatvanvalahanyadik beküldött versükkel már maradandósíttatnak (ezt gúnyos felhang nélkül, s különben akkor sem történik semmi).Tovább kell lépni. Tegye fel a szerelmes verseket is! Szerintem.
Mindegy, hogy 100 évvel korábban/késõbben, a problémák és a vágyak egy versírónál nagyjából ugyanazok. Sõt, ma jobb a helyzet, mert ki tudja hány ezren írnak(unk) az internet (fél)névtelenségének örve alatt... Erre esély nem lett volna 100 éve. A társadalmi korlátokról már nem is szólva.
üdv | 8.
| 2006.12.04 20:25 | Rigó János -- re: versek
|
Válasz erre
Előzmény | Sokszor éreztem én is, hogy talán egy száz évvel korábban kellett volna születnem.Számomra a vers nem szavak egymás mellé dobálása, hanem érzelmi kitárulkozás.Sokat hezitáltam, hogy megmutassam-e a verseimet szélesebb körben,s talán rossz döntést hoztam.de azt álmomban se gondoltam , hogy az erkölcsösségem, moralitásom lesz a "mûveim" egyik legnagyobb bûne.Szerelmes verseimet már fel se merem tenni, mert a szerelem szó már maga szinte üres frázis a mai világban.Irásaim több évet ölelnek fel.
Volt olyan amelyet gyorsan világra hoztam, és akadt olyan amely hosszan vajúdott, akár több évig is.
Üdv:Yan-Chi | | A fenti posztra érkezett válaszok: rabbit | 7.
| 2006.12.04 19:13 | Rigó János -- re: versek
|
Válasz erre
Előzmény | Én is találtam itt a dokkban olyan verset amely katartikus
élményt okozott:pl. Király Odett (Tina) , vagy Karafiáth Orsolya mûvei.Tanulással pedig úgy vagyok mint a jó pap.... - holtig.A felsorolt alkotók sorát még hosszan tudtam volna folytatni,és lett volna köztük kortárs is.
Burkolt kritikádat köszönöm, megpróbálom jobban mûvelni! De amellett sem mehetek el szó nélkül, hogy olvastam a maradandokkban olyan verset is amelytõl a falat kapartam kínomban, és ezzel lehet, hogy nem vagyok egyedül!
| 6.
| 2006.12.02 12:24 | Dobi Ádám -- re: versek
|
Válasz erre
Előzmény | Bocsánat, talán alábbi hozzászólásomhoz kiegészítésül annyit még hadd írjak, ma is van katartikus élményt adó vers, és etikai alapállású költészet. A felsorolt alkotókat én is sokra tartom, de velük azért nem ért véget az irodalom. Én nem annyira a versek minõségérõl formáltam véleményt lejjebb (nem is tisztem, nem is igen értek hozzá), hanem arról a "romantikus" (értsd: a világot, illetve az embert holisztikusan megérthetõnek, erkölcsileg megítélhetõnek tartó) gondolkozásról, igazságvágyról, ami egyik-másikból kiszûrõdik. Lehet, hogy egy ilyen hagyomány nem folytatható, vagy sokkal jobban kellene mûvelni, nem tudom. Viszont tanulni szerintem a kortárs költõktõl nagyon is kell, illetve lehet.
üdv | | A fenti posztra érkezett válaszok: Rigó János | 5.
| 2006.12.01 22:46 | zsan -- versek
|
| Válasz erre | Kedves János!
Teljesen egyetértek veled. A mai világban valóban nem divat az erkölcsrõl, széprõl, nemesrõl verset írni, de akár beszélni sem. Más az értékrend. Az én verseim is mind a múlandokkban végezték-nyilván itt is más az értékrend, mint az enyém...
Az én számomra ma is József Attila, Juhász Gyula, Radnóti Miklós, vagy Szabó Lõrinc "A Költõ"; nem tudom, itt viszont úgy tûnik, az õ költészetük már jócskán túlhaladott. Nekem még ma is az a vers, amely olvasása közben megérint, felemel, megtisztít, értékeket és érzéseket közvetít. Számomra még ma is az "a Költészet", amely olvasása és megértése után úgy érzem, ettõl most jobb ember lettem. Számomra az igazi irodalmi mû az, amelyben átélem a katarzist. Talán egy letûnt kor embereként maradtam itt, nem tudom. De akkor inkább köszönöm, maradok a múltban.
Nekem tetszenek a verseid, és további értékes alkotást kívánok!
Tisztelettel:
Farkas Jeanette | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dobi Ádám, Rigó János | 4. 3.
| 2006.12.01 19:24 | Rigó János -- re: Rigó Jánosnak
|
| Válasz erre | Köszönöm, hogy verse(i)met elolvasta, és méltónak tar-
tott arra, hogy az azokról alkotott gondolatait, és véleményét velem is megossza.Friss hús vagyok itt a
dokkban, és sajnos úgy néz ki már romlott is, mivel a mai
napon szomorúan konstatáltam, hogy az összes versemet számûzték a múlandokk-ba.Véleményére reagálva:Elég szomorúnak tartom, hogy a morált és az erkölcsöt a világ is és szükebb pátriánk is anakronisztikusnak bélyegzi.Bár nem tartom magam erkölcscsõsznek, sõt sok világi dologban kifejezetten rugalmas vagyok, mégis úgy érzem, hogy ami igazán emberré teszi az embert az ebben a két kifejezésben gyökeredzik.Az én világom, ha úgy tetszik morálom, a feketeistváni, jókaimóri, móraferenci,aranyjánosi, józsefattilai mûvekbõl, magasságokból próbálja magát
felépíteni több kevesebb sikerrel.Azon kívül, ami nálam nagyon meghatározó, az otthonról hozott, a szüleim által belém plántált erkölcsi alapok szem elõtt tartása. Ami megérint, felkavar, felháborít, felemel, lenyom, megfojt stb... Ezek állnak össze bennem elõbb-utóbb verssé.Sokszor inkább utóbb.Az igazság mindig relatív!
Verseimet régóta õrizgettem, hogy a dokkba bemutattam
olyan számomra mintha põrére vetkõztem volna egy színpadon.Mindenki láthatja gondolataimat, érzéseimet,
hibáimat, bûneimet, vélt vagy valós hitemet, kitárulkozásomat.Bár semmi esetre sem szégyellem azt amit papírra vetek!
üdv:Rigoe-Yan-Chi | 2.
| 2006.11.30 13:09 | Dobi Ádám -- Rigó Jánosnak
|
| Válasz erre | Hmmm. Alapvetõen nem idegenkedem a moralista hangütéstõl, elég ritka és talán kissé igazságtalanul bélyegzõdik anakronisztikusnak. Van benne egy szimpatikus túlzás, de az igazságvágy (ha relatív saját igazság is) erõsen akarati, sõt, indulati érzemény. Emellett fontos.
De ha embernek lenni annyi,
hogy életem a világ összes mocska,
jégesõként egyszerre veri,
akkor én egy új fajt teremtek,
ami több mint emberi.
Nagyon radikális, mégis ezt a pesszimista antropológiai képet mélyen megértem (vagy átérzem?, nem is annyira intellektuális dolog ez.)
üdv: dobi á | 1. 0 |
|
