NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 13:10 Összes olvasás: 160605| 125. | [tulajdonos]: mi magunk | 2019-03-02 19:46 | Végigolvastam a Babits - Kassák vita szövegét, és a legfontosabb észrevételem, hogy ők nem engedtek meg maguknak olyan hangnemet egymás felé, amelyet manapság némelyikünk gyakorol. Babits Mihály ugyan lekicsinylően szól a fiatal írókról, de azt is légies finomsággal teszi ("ifjú írók képzelete ritkán egészen szegény"), ezért kettejük szóváltása valóban megfelel az elvárható kultúrmércének. A köztük levő ellentét sem egyszerűsíthető le a szabad vers és a kötött forma szembeállítására, hiszen Babits maga sorolja föl, hogy az idők során hányszor és kik tettek kísérletet a próza és a vers közötti senkiföldje meghódítására. Kassák Lajos sem a szabad vers mint egyfajta követendő kompozíció védelmében érvel, hanem azzal, hogy a művészet célja nem a formai tökéletesség vagy technikai magabiztosság ideáinak kergetése, hanem a kollektív individuum kompozíciója. A szociális egyén határozottan létezik, cselekszik, szabálytalanul, néha kegyetlenül, de sokszor művészi teljesítménnyel.
A nyelv általában véve sem a szabályok rabja, hanem önmagunkat kiteljesítő képességünk, eszközünk. Világosan elmondhatjuk a terveinket és a kívánt renddel kapcsolatos szándékainkat. Megvilágítjuk színes örömeinket, árnyalhatjuk súlyos gondjainkat. Lényegében folyton önmagunkról beszélünk. A másikról alkotott mondataink önmagunkról is szólnak, mi képezzük a szavakat, és állítjuk össze azokat kéretlen rendbe. Felelősek vagyunk a leírtakért, hiszen nem csak a valóság, hanem a mi belső világunk lenyomata is kiolvasható belőlük. A rendetlenség is egyfajta rend, ahogy a haragos szavak is lehetnek a szeretet szavai. Sajnos korunk, az internet világa megkönnyíti az üzenetek elküldését, ugyanakkor megnehezíti azok befogadását, feldolgozását. Az olvasható hírek vagy üzenetek emberfeletti mennyisége lehetetlenné teszi, hogy ugyanúgy olvassunk, ahogy a digitális korszak előtt, miközben a kommunikációs technológia csábítóan kínálja a lehetőséget: könnyedén mindenkit elérhetünk szavainkkal, mindenkire hatással lehetünk, személyes világunkat szinte végtelenné tágíthatjuk ki. De vajon érettek vagyunk-e ilyesmire?
A széthullásért könnyű okolni a technológiát, de nincs mentség. A tetteinket mindig mi magunk követjük el, vagy csak rémkoppantók módjára jelezzük a bajokat, és a társainkban rettenetet keltve erősítjük föl egymásban a félelmet. Pedig az ember társadalomra termett, "kollektív individuum", ahogy Kassák Lajos írja. A Dokk arra szolgál, hogy az egyén megkomponálhassa szavakban a maga egyedi szépségét, és a portál segítségével szociális értékké tegye. A portál fenntartói ehhez nyújtanak lehetőséget, a szerkesztők a szöveg minőségéről szóló besorolással, a hozzászólók pedig a befogadást vagy elutasítást tartalmazó hozzászólásaikkal járulnak hozzá ahhoz, hogy a portál életteli hely legyen. A tulajdonosok is a portál fennmaradását szolgálják, a fenntartásból sem anyagi sem erkölcsi hasznuk nem származik közvetlenül, számukra inkább tehervállalást jelent a tulajdonosi lét.
A Dokk létezéséből származó hasznot az olvasók és a szerzők élvezhetik, az esztétikai élmény és az olvasóközönség bővülése által. Aki közben az irodalmi értéket nélkülöző alantas vitákra használja a Dokkot, az kevesbíti az olvasók örömét és a szerzők műveitől vonja el a figyelmet a bulvárszintű politizálással vagy személyeskedéssel. Aki a saját szemléletét kívánja rákényszeríteni a Dokk tulajdonosaira, esetleg megzsarolva őket, hogy ha nem a kedve szerint tesznek, akkor botrányt kavar, az valójában az olvasók és a szerzők teljes közösségét büntetné. Kötelességünk ellenállni az ártó szándéknak, de sosem úgy, hogy a teljes közösség veszítsen egyvalaki tette miatt.
A portál jövője fontosabb téma, mint a múlt és jelen ostoba kényszerpályái, ezért biztosítok minden aggódót, hogy a Dokk nem fog megszűnni vagy bezárni a fentebb említett önjelölt véleményvezérek mesterkedései ellenére sem. Minden szinten megküzdök velük, a visszafogottságom sosem a tartalékom hiányát jelenti. A tulajdonosi kör egésze elkötelezett a nyitott Dokk és a minőségi irodalom mellett. A következő legfontosabb lépés a portálmotor megújítása, amit 2020. év végéig be akarunk fejezni, ha elegendő forrás gyűlik addig össze. A szerkesztőség hátrébb sorolta a tervezett antológiát a vonzóbb felületet és jelentős szolgáltatásbővítést eredményező technikai fejlesztésnél. De hasonlóan fontos lépés lesz a DOKKmunkát végző szerkesztői munka díjazása, amely lehetővé teszi, hogy a meók hatékonysága és a műhelymunka minősége is javuljon. Ezt a folyamatot vendégszerkesztők bevonásával színesítjük majd, de aki szerkesztő, annak a jövőben díjazás is jár, cserébe a végzett munka is elvárható lesz.
A Dokk nyitottsága megmaradt, tehát aki közénk jönne, azt szeretettel várjuk, és azonosítás után azonnal megkapja jogot a felületre íráshoz. Az olvasók és a szerzők nyugalma érdekében bevezetett azonosítás megbízható védelmet nyújt a névtelen bántalmazókkal (trollokkal) szemben, de a második bekezdésben említett éretlenségünk ellen már hatástalan. A leírt szavakért mindegyikünk maga felelős, és egyetlen sérelmi ügyet sem lehet önbíráskodással lezárni, mert az inkább a sérelem elmérgesedéséhez vezet. A Dokk felületén közzétett felszólítások és a hozzászólásokat vagy döntéseket elutasító megszólalások publikációnak minősülnek, nem pedig hivatalos kérésnek. Ezért a felületen zajló vita részének tekintem őket. Aki a Dokk jobbítását szeretné, az a felületre irodalmi értékű szövegeket tesz, és nem színvonaltalan személyeskedéssel támad a társaira. Sokszor kértem már, és most is megismétlem, moderálást vagy törlést csakis a sértett kérhet e-mailben, megindokolva a törlési kérését. Amennyiben a kérelmet elutasítom, akkor a sértett bírósági eljárást indítva folytathatja az ügyet.
Látványos felemelkedéssel induló, de bukással is terhes folyamat volt a Dokk története az elmúlt lassan tizenkilenc évben, mégis elmondhatjuk, hogy csak Dokk (tulajdonosok, tisztségviselők és szerkesztők, szerzők és olvasók) közössége versenyben maradt a zárt szerkesztőségen alapuló irodalmi oldalak között. Ma is egyedivé teszi a portálunkat az a koncepció, hogy nyitott azonnaliság megtartása mellett a minőséget is megőrizzük, ezért arra kérem az írási joggal rendelkező Dokkolókat, hogy mindenki tegye meg a magáét, hogy 2020. után ne egy kiüresedetten is hívogató helyre kelljen majd visszatérniük. Az olyan kritikákra, amelyekkel nem ért egyet valaki egy ellenkező tartalmú, és nagyobb súlyú kritika lehet a színvonalas válasz, nem pedig a kritikus személy megtámadása. De kérés nélkül is lehet megalapozott kritikát írni bármelyik újonnan föltett (vagy régebbi) versre, mert attól valóban fölpezsdülne a dokkélet.
A fentebb felsorolt erőfeszítések után nem eshet meg velünk a Nyugat (amely Babits Mihály halálával megszűnt) szomorú vége, a Dokk nem válik az egykori múltja ikonjává, hanem élő intézmény marad. Ezért a Tett első számában leírt kettős üzenetet választom a programunk mottójául: " Egyetlen tragédia van: az idő mulik. És ez az egyetlen vigasztalás is ". A hatalom sötét szolgái persze betilthatják majdan a Dokkot, de ha mi magunk nem cselekszünk a megmaradás érdekében, az lenne az igazi szégyen. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 120. | Francesco de Orellan: Dolgok Megrugdosáda | 2019-02-28 16:38 | A DOKK FAQ-ban néhány búcsúzkodás mellett felkerült néhány hozzászólás a "mi lesz így a Dokkal/mitől lesz ismét jó hely" témában.
Ez olyan kérdéskör ami szerintem ebbe a naplóba (is) illik.
Eddig sok szó esett a meok gyakoriságáról/színvonaláról, de nem érintettünk egy nagyon fontos témát:
Mit tehetünk mi userek a helyzet jjavulásáért?
A panasz összefoglalva "Nincs élet a Dokkon: nincsenek meok így csak a veszekedés és a játék van"
Mi tehetünk mi?
A meozás a szerkesztőkön múlik, a veszekedés a néhány(!) veszekedőn, a játék még éppenséggel pozitív.
Mitől lehet több élet a Dokkon?
Több vers? Rajtunk szerzőkön múlik!
Több beszélgetés versekről/irodalomról stb.?
Rajtunk írási joggal rendelkezőkön múlik!
Egyéb ötlet/javaslat?
És főleg: Lelkesedés?
He? | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 117. | Frady Endre: a rejtély megoldása | Bátai Tibor: A múlt füve is mindig zöldebb | 2019-02-15 09:50 | Kedves Tibor!
Az én 2016 előtti verseim azért nincsenek a portálon, mert évekkel korábban én kértem a törlésüket. Hosszú huzavonám volt az akkori főszerkivel, mire hajlandó volt törölni. Nagyon elegem lett akkoriban a Dokkból és végleg el szándékoztam jönni, ami 2011 augusztusában megtörtént, tehát az az előtti verseim törlődtek. Kb. 4,5 év után tértem vissza - változások történtek és visszahívtak... Sajnos hamar kiderült, hogy a Dokk szellemében nem nagyon történtek változások...
Csak érdekes adalékként: volt egy korábbi verskupacom is, amit egy hirtelen felindulásában még Jónás Tamás törölt ki. :) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 116. | Bátai Tibor: RE: Gyurcsi | 2019-02-15 09:23 | 2019-02-15 01:15 időbélyegzővel közzétett (ri)posztjából úgy tűnik, hogy Gyurcsi a lényeget tekintve személyeskedésként élte meg a feltöltött írásaival kapcsolatban elkövetett „statisztikázásomat”. Mivel jelen soraimmal semmiképpen sem szeretnék ilyen félreértésre ismét módot adni, nem kifejezetten neki szóló válaszként, egyes szám második személyben, hanem hangsúlyozottan E/3-ban, általános érvénnyel próbálom megfogalmazni gondolataimat.
1,) Azzal, hogy a statisztikát éppen az művei kapcsán készítettem, ezeket a verseket sem pro, sem kontra nem minősítettem, és még kevésbé merülhet fel ilyen gyanú a személyével kapcsolatban. Ha volt némi éle a „statisztikázó” bejegyzésemnek, akkor az leginkább a Gyurcsi üzenőlapján meglehetős vehemenciával megnyilvánuló Frady / Szepi (Gyurcsi által egyébként reakció nélkül hagyott) legutóbbi posztjainak hangnemére – és ezen keresztül más dokkerek ilyen tónust hasonló bejegyzéseire, tehát az ő esetükben sem a személyükre – irányult.
2.) Inkriminált soraimat úgy gondolom a Dokk jövőjéről indult párbeszédhez kapcsolód(hat)ni, hogy szándékom szerint a szerkesztőkkel szembeni türelmetlen (és ebből kifolyólag is intoleráns), esetenként erősen illuzórikus elvártásokat megfogalmazó követelőzések indokolatlanságára (és hiábavalóságára) mutatnak rá — ami persze korántsem jelenti azt, hogy akkor minden úgy jó a Dokkon, ahogy most van. Azt azonban igen, hogy véleményem szerint valamiféle „forradalom”, „lázadás”, netán „polgárháborús hangulatkeltés” véleményem szerint (itt is) csupán építkezés nélküli rombolást hozna magával.
3.) Nemcsak Gyurcsinak, hanem többeknek több alkalommal, és nemcsak a Dokk felületén, de más fórumokon is félreérthetetlenül kifejtettem, hogy versbírálatra, szerkesztői, afféle kritikusi munkára munkára teljesen alkalmatlannak tartom magam. Erre azért is rákényszerültem, mert többen és többször is kapacitáltak (nem csak itt), hogy vállaljak ilyen feladatokat.
Csak a Dokk oldalain legalább háromszor ugyanezekkel a szavakkal (vissza lehet keresni!!!) leírtam, hogy „a lovat (középen) megnyergelő jó kritikushoz és a lónak az én pozíciómmal átellenes oldaláról beszóló, szerintem kevésbé jó bírálóhoz képest magam a ló (másik) oldalán loholok lovaglás helyett — minden szöveget átengedek magamon, amelyben felfedezni vélek akár csak hangyányi költészetet is, és onnantól már nincs szívem szőrözni–szálazni a gyarlóságait. Ha viszont bármely okból nem érint meg a szöveg, nem keresek rá magyarázatot, egyszerűen tudomásul veszem, hogy mindketten így jártunk — én a verssel, a szerzője pedig velem.”
Bármiféle személyes ellenszenv, illetve ezen alapuló elzárkózás feltételezését (ami Gyurcsi posztjából sajnálatos módon kiolvasható) a magam részéről méltatlannak tartom, és határozottan visszautasítom, különös tekintettel arra, hogy meggyőződésem szerint magam tudom a legjobban megítélni, hogy mely tevékenység mekkora energiabefektetést igényel tőlem, és ezt az energiát mire tartom érdemesnek és kellően hatékonynak fordítani.
4.) Azt gondolom, a korábbi bejegyzésem szövegösszefüggéseiből egyértelműen kiolvasható, hogy az inkriminált három felkiáltójel természetesen kifejezetten az akkori szerkesztőknek, pontosabban annak a ténynek szól, hogy egyáltalán előfordul(hat)ott alkotások meó nélküli marasztalása a Dokkon, amire korántsem csak Gyurcsi esetében volt példa. Éppen ezért ismét csak méltatlannak tartom azt az alig burkolt feltételezést, hogy ezzel kapcsolatos észrevételemmel bármilyen tekintetben is minősítettem volna az ő verseit.
5.) Bízom benne, hogy jelen soraimmal (is) sikerült hozzájárulnom a higgadt, személyeskedés nélküli érvelés nagyobb respektálásához és a meggondolatlan személyes kirohanásoktól való tartózkodás megerősödéséhez a Dokkon. Ha csak ennyit sikerül az idők folyamán elérnem, akkor úgy gondolom, már csak ezért is érdemes volt múlt év tavaszán elfogadnom a vásárlásra felajánlott 2/24 résztulajdoni hányadot a Dokkban. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
