NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 16:03 Összes olvasás: 160698Olvasói hozzászólások nélkül| 92. | Frady Endre: A bábu | Bátai Tibor: Hát, ez most tényleg OFF..,. | 2019-02-12 14:50 | "A versnek tétje kell, hogy legyen" - jól hangzik. Kérdés, hogy kinek mi a tét.
Az akkori főszerkesztő által épp leszólt vers (A bábu - http://fradyendre.blogspot.com/2009/09/babu.html) a pekingi olimpián szerintem egyértelműen doppingoló Michael Phelps kapcsán a doppingról, a sikerért dróton rángatott sportolókról szólt. Persze miért is számítana tétnek egy rengeteg embert átverő és megnyomorító jelenség?
Kétségtelenül könnyed volt a hangneme és összecsengtek a rímei, ami nyilván zavar olyanokat, akiknél ez nem megszokott.
Az ügy előzménye egyébként, hogy amikor több éves szünet után 2010-ben visszajöttem a Dokkra (mert hívtak), akkor kezdetben olyan versek feltöltésével próbálkoztam, amelyek más fórumokon tetszettek olyan személyeknek, akik 2010-ben a Dokkon szerkiskedtek. Ennek ellenére az általuk máshol megdicsért irományaimat itt ugyanők elég keményen leszólták. Mintha Dokk szerkivé válásukkal személyiséget és ízlést cseréltek volna... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 91. | Bátai Tibor: Hát, ez most tényleg OFF..,. | 2019-02-12 14:33 | .
.
...de ha már feltetted a kérdést, válaszolok rá.
.
.
Bizony, szerintem probléma (nem csak lenne, hanem kifejezetten az), mert nemcsak a versét nem veszed komolyan (ez, ha nem tetszik valamiért, természetesen szuverén jogod), hanem alapos, részletes, és – most kapaszkodj meg – határozottan empatikus műbírálatát sem, amely ráadásul annyira egyszerű nyelven íródott, hogy lényege egy mondatban összegezhető: „A versnek tétje kell, hogy legyen”. (Részletesebben e témáról lásd e poszt alján a lábjegyzetet.)
.
Ha ezt nemcsak egyszerűen nem tudtad, hanem meg sem próbáltad kiolvasni Mátyás soraiból, akkor azt gondolom, lexikon-hosszúságú bírálatokból sem igen tudnál bármit is hasznosítani...
.
.
És akkor jöjjön a lábjegyzet: „A költészet nem csupán játék. A líra épp annyira játék, mint amennyire maga az élet az. A versnek tétje van. A lírának tétje és sorsa van. Sorsfonálból szövődik. Teóriákból csak könnyen szakadó szálat képes fonni az alkotó. Sorsból téphetetlent. A kiérlelt, megszenvedett igazság, mint a kert létkörforgása, önmagába való visszatérése, szakíthatatlan.” (Hétvári Andrea: „A kert retorikája” című kötetének fülszövegéből.)
.
.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 90. | Frady Endre: miért nem vettem komolyan? | Bátai Tibor: OFF, ami mégis ON... | 2019-02-12 13:55 | Örülök, hogy említed ezt a kritikát. Olyan valaki elemezte ott az írásaimat, akinek a Dokk-on jelenleg ez a "verse" található:
Nyikolaj Glazkov, a léggömbgyáros
Nyikolaj Glazkov egy szót írt fel a borítóra: SZAMIZDAT.
Piros, kék, sárga és zöld luftballonokat préselt
a kötetébe,
kemény lufikat.
Nyikolaj Glazkov nem volt szomorú.
Megértette a korát.
Orra két oldalán már elmélyültek a ráncok,
le, a szájszeglete felé,
mint a sokat üvöltő,
harctéri katonáknak.
Tekintetéből nem sugárzott senki,
mert mindig csukva volt a szeme.
Nyikolaj Glazkov hős volt.
A szovjet nép hőse.
A szovjet nép persze leszarta őt,
maximum néha feljelentette,
ilyenkor elkapták, bezárták kicsit,
megverték,
aztán újra elengedték.
Mit akarunk mi Nyikolaj Glazkovtól?
Miért beszélünk Nyikolaj Glazkovról?
Ki ez a Nyikolaj Glazkov?
Persze megvannak az indokaink,
aki érti a versem,
az hallgat
és lecsukja szemeit.
Az lenne a probléma, hogy a szerzőjét nem tudtam komolyan venni? Hogy nem akartam olyan valakinek megfelelni, aki szerint ez a fenti valami egy vers? Bocs! :) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 89. | Bátai Tibor: OFF, ami mégis ON... | 2019-02-12 13:35 | .
.
...legalább is remélem, hogy a sértett személyeskedések felől legalább részben vissza tudja terelni a tartalmi kérdésekre a diskurzust, ha fölteszem a kérdést, hogy a https://dokk.hu/forum2/forum.php?forum=RnJhZHkgRW5kcmU=&rare=109702 linken elérhető, még 2010 augusztusából való meó szövegét még hányféle stiláris módozatban és hangfekvésben kellett volna a szerző lényegében változatlan regiszterben született műveinek sora alatt megismételni ahhoz, hogy ne tárja többször is, de mindahányszor ugyanabban a hangszerelésben e „párbeszéd” nagybecsű közönsége elé az „odavakkantott fél mondatnyi” meókkal illetett írásai miatti frusztráltságát?
.
. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 88. | Frady Endre: példák "hasznos" kritikákra :) | 2019-02-12 12:57 | Mivel folyton moderálva vagyok, kiteszek néhány, a verseimre adott szerkesztői kritikát. Hogy mit lehetett volna érdemben hasznosítani belőlük, azt nem tudom...
„Mindig füligvigyorral olvasom a szövegeidet, Frady, most is, mégis a múlik gombot nyomtam. ;) bocs”
„Endre... Mosolyogtam egy jót, és megjegyeztem az ötödik, hatodik sort. Egészében azonban múlik.”
„:-) megmosolyogtatott, bár marasztalni nem tudnám.”
„jaj, Endre, a megvadult csiga:-) én nem is tudom, mit mondjak”
„Az első versszakban úgy érzem, kicsit sok a jelző, abból lehetne kevesebb, vagy valami nem megszokott...”
Erről az utolsóról az jutott eszembe, amit II. József mondott Mozartnak: "túl sok benne a hangjegy" :DDD
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 85. | Francesco de Orellan: Szum Mary | 2019-02-12 04:21 | Elég sokan kifejtettük a véleményünket. Összefoglalnám:
A fő probléma gyakorlatilag mindannyiunk szerint a meozással van (meg a személyeskedő vitákkal de az az online tér direkt következménye, szerintem).
Sok probléma merült fel a meozással kapcsolatban, de azt gondolom hogy mindegyik egy dologra vezethető vissza az alacsony aktivitásra.
Ha van elég "szerkesztői munkaóra" akkor van idő a beküldött művek alaposabb átolvasására, értelmezésre, véleményírásra és a szerzővel való kommunikációra.
Mi lehet erre a megoldás?
Felsorolásszerűen:
1. Több szerkesztő, több szabadidővel, lelkesedéssel stb.
Kérdés hogy honnan? Kívülről? Belülről (e.g. volt szerkesztők, aktívabb szerzők stb)
2. Kevesebb bírálandó vers
Verslimit tovább csökkentése vagy valamilyen előszűrés bevezetése? Ez utóbbi átvezet a következő pontra.
3. Más rendszerű elbírálás
Én személy szerint nem örülnék a verslimit csökkentésének, ugyanis én főként tárhelyként tekintek erre az oldalra mint hely és némi motiváció hogy begépeljem és felpakoljam a margaságaimat. A meo csak bónusz, bár nagyon hasznos bónusz.
Akkor marad az előszűrés. Nekem valami közönségszavazás/társadalmi zsűri szerű dolog jár a fejemben.
De nyilván vannak jobb ötletek/megoldások. Lehet folytatni! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 84. | Iványi Mónika: tapasztalat | 2019-02-12 01:53 | Még nincs másfél esztendeje annak, hogy először verset küldtem be a Dokkra.
Rengeteg olyan irodalmi művel találkoztam itt, amelyek véleményem szerint megállják a helyüket a kortárs irodalom legjobbjai között. Hálás vagyok a Dokknak, mert új barátságot is köthettem általa.
A szerkesztőknek, és a költőtársaknak is hálás vagyok, amiért aktívan közreműködnek véleményükkel a szövegeim jobbá tételében. Imrének is külön köszönettel tartozom, mert minden egyes alkalommal amikor segítségre volt szükségem, ő készségesen igyekezett megoldani a problémát.
A sok pozitívum mellett sajnálatos módon negatív dolgokat is tapasztaltam. A legzavaróbb számomra a folytonos, vég nélküli vitázás. Ez elveheti az alkotókedvét az ide érkezőnek. A vitán túl az is rendkívül megterhelő, hogy szinte ugyanazokat a dolgokat kell végigolvasnunk újra és újra, a vitapartnerek elbeszélnek egymás mellett.
A Dokknak nem egyenletes a működése. Gyakorta kerül hullámvölgybe, amit bizonyos időközönkénti hirtelen fellendülése próbál egyensúlyba hozni. A legfontosabb a stabilitás lenne. Az, hogy lehessen rá számítani. Azt, amit vállal nem mindig tudja teljesíteni. Ennek az együttműködés hiányában látom az egyik okát. Ha valaki tanulni jön ide, az mutasson tiszteletet az iránt, akitől segítséget vár. Az aki elvállalta hogy segít, legyen elérhető annak az embernek aki rászorul. A versek beküldésének heti limite van. Kellene egy heti limit a meóknak is. És itt érkezünk el arra a pontra, ahol mindannyian csak hálásak lehetünk a szerkesztőknek, akik ingyen elvállalták ezt a feladatot.
Gyakran mégis elégedetlenek vagyunk, mert kevés alkalommal szólítanak meg minket, esetenként egy rövid visszajelzés után kerül a szöveg egyik, másik kategóriába.
Túlságosan sok az elbírálandó versek száma, és ezzel szemben alacsony a szerkesztői létszám. Nem támaszthatunk irreális elvárásokat a szerkesztőkkel szemben. Talán segíthetne az a megoldás, ha mindenki csak egy verset tehetne fel havonta. Több idő maradna egy-egy vers alaposabb elemzésére. Sajnálatos módon azt veszem észre, hogy nagyon sokan félnek véleményt nyilvánítani a szövegek alatt. Az elején én is próbálkoztam vele, aztán hamar rájöttem, hogy ezt egyfajta negatívumként értékelik egyes dokkolók. Miért ne lehetne egy-egy vers kapcsán meghallgatni más véleményét is?
A nagyító gyakorta válik perpatvar színhelyévé. Kár érte. Alapvetően izgalmas az eredeti funkciója.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 83. | Pálóczi Antal: AZ ELME LEGYŐZI A HÜBRISZT | 2019-02-12 00:35 | "A hangsúly a szakmai tudáson van. Aki ennek híján, sőt az alapvető anyanyelvi és stilisztikai ismeretek nélkül vág bele - akár önkéntesként - mások verseinek elbírálásába, az több kárt okoz, mint hasznot. - írja Szokolay Zoltán. Én valóban önkéntesként vágtam bele a dokk/tul meózásban. Amire kezdetben maga Tóth Csilla akkori főszerkesztő bátorított. Majd egy összeveszés tántorította el ettől (míg végül maga is eltántorodott). Csakhogy speciel én szakemberként tettem dokk/tul meóztam. Az ELTE magyar szakán Szepes Erika vizsgáztatott verstanból, és arra kötelezett, hogy ne a Nagyverstanból készüljünk a szabadvers meghatározására, hanem az akkor megjelent új Kecskés András A vers hangzásvilága cíímű könyvből. Abban 20 oldal foglalkozik a szabadverssel, a "nagyverstanban" pedig csak három. (Pedig utóbbi társszerzője maga Szepes Erika volt, vagyis szinte "maga ellen" tanította az új Kecskés könyvet.)
Ez csak egyetlen pici példa az egész falas könyvespolcról arra, hogy mindent, de mindent, amit irodalomelméletből szakmáztam a Dokkon, vagy mondtam versről, szabadversről, azt én az ELTÉ-n tanultam. Illetve a Magyar Író Akadémia mesterszakán. Ezt követően a költészetet tanító Rilke kisregény, A levelek egy fiatal költőhöz , illetve az amerikai írótanár, Júlia Cameron, A művész útja című könyvének"összedolgozásával" gondoltam ki a Veterán Költői Kurzus "tantervét". S 200 itteni próbameóval egy kicsit alapoztam is rá. Majd folytatom, ha megjelent a kötetem. Bővítem vele a Dokk-szolgáltatások körét, de ki akarom egészíteni a felolvasások begyakoroltatásával is. Máris vannak érdeklődők rá!
Irodalmár végzettségű szakembert nem szokás ledilettánsozni - Szokolay mégis ezt tenné velem (ha szó nélkül hagynám), de mindenki mással is, aki kritikával illeti "fülemből képzelt vér folyik" költészetét. Zavaró persze, hogy a kötetem évek óta késik, de a szövegeim minőségét jól jelzi az a pár éve megjelent verscsomag az Élet és Irodalomban, amelyben egy stilisztikai hiba, egy nyelvtani szabály megszegés sem volt. Szokolay mégis ilyesmire célozgat velem szemben. Összetéveszti a szépirodalmat a hevenyészve összerótt, gépelütéses kommentröfögésekkel, amilyen ez is itt... Nem tudja (de főleg nem akarja) "helyesen olvasni" a gépelütésese szöveget. Vérszemet kap tőlük. Pedig könyvben majd, miután a korrektorok figyelemmel átbogarásszák, még az is JÓL (!) fog megjelenni. Kellenek a korrektor a VERSHEZ IS! (Ők nem kreatívok, ahhoz nincs tehetségük, de észreveszik a hibát - amit a szerző meg sem lát, mert ő HALLJA a művet (szavalja magában), de közben szövegvaksága van.)
Nem... A mű nem ez, hanem ---- AZ!
Azt mondja lentebb Szokolay, rám célozva, nélkülem a Dokk sokkal erősebb lenne.
Nem.
A Dokk velem - és más aktív, új verset szívesen feltöltő, felolvasásokra szívesen eljáró, verset, prózát, filmet író, verstanodát indító kreatívokkal lesz erősebb!
Hiába a szakmai féltékenység!
Hiába minden karaktergyilkossági kísérlet. A teremtő elme legyőzi a hübriszt, s a Dokk tovább tisztul: "Az élet él és élni akar". | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
