NAPLÓK: in mora Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 15:34 Összes olvasás: 28523Olvasói hozzászólások nélkül| 4. | [tulajdonos]: csiga | 2010-11-03 11:32 | Ül, vár, elszalad
ül mellettem.
zöldhajú, kicsi lány.
lóbázza lábát, dudorász,
jegykendőjét hímzi,
majd, ha talán,
nem előbb,
szerelmének adja.
csigát fest a cérna.
a rendelő előtt a padon.
sandít,
belekezd.
csiga viszi az időt,
örvénylik a háza,
darálja az esztendőt,
se keze, se lába.
sandít,
belekezd.
képzeljem csak, látta,
a varjak karmaik közt viszik a fákat,
aztán, ha elfáradnak, leszállnak,
a fa gyökeret ver,
alszanak.
de mondjam,
mire várok?
mondom,
a lábam, meg a kezem romlik épp,
kérném, gyógyítanának vissza.
sandít,
belekezd.
aj, hát akkor te csiga leszel.
vegyél kicsi házat,
hogy bírjad.
| |
| 3. | [tulajdonos]: idő | 2010-11-02 19:59 | Leltem hideget
kongresszuson van a idő.
kifacsarták a óraátállítást,
mer a telefonom tutta,
a sütőm meg nem,
oszt ő ma is előrébb van.
nem mondom,
jobb így,
hamarébb van a ebéd.
csak a dél van északabbra kissé.
ezér van télen hidegebb.
| |
| 2. | [tulajdonos]: Dobszerda | 2010-10-20 15:14 | Dobszerda
a gangon áll.
a negyedikről galambszart pöcögtet.
fújja, viszi a huzat.
kockás linó abroszon teríti,
sakkozik, üt, mattra-matt.
magára főz, hetente mosogat.
ugrik lóval.
nagy már neki benn a szoba.
szvetteréből szökik a pamut.
Édentől keletre felszáll a Holdra.
leugrik nyugaton,
visszasétál a kertbe,
nyír füvet, metsz fát,
sövényekből ollóz szobrokat,
aztán réved, mint a mustkavaró ősz ász.
ha észreveszik, mondja,
á, épp kifelé tart, teszi, miként írva van,
ám mindig rajtaveszt a kijáratnál.
firtatják képeit.
gépéből, mikor visszakapja,
hiányzik a pillanat.
pihenteti szívét a leállósávban,
miután végignézte,
ahogyan a madár szárnya
ívet húzott a drótból.
aztán sirat,
aztán eltemet,
elosztja rajta a földet, füveket,
közben egészen erőtlenné válik az égett tollak szagától.
aztán az orra vére elered.
aztán visszaül autójába.
a lámpákat közelre fókuszálja.
kiürül a rádió, mire hazatér.
egyszerűen leveszi a gyújtást a szívéről,
kiszáll, vigyázva átlépi a küszöböt,
nehogy ellenére tegyen
a házat óvó szellemeknek.
a gangon áll.
a negyedikről galambszart pöcögtet.
fújja, viszi a huzat.
kockás linó abroszon teríti,
sakkozik, üt, magára főz.
nagy már neki benn a szoba.
világos indul,
nyolc lépésben pirkadat.
| |
| 1. | [tulajdonos]: EMG | 2010-10-19 18:28 | Csont
valami sróf elveszett.
már odafelé sem volt,
vagy visszaúton lehetett,
semmit oszt,
alig szoroz.
megfestettek, mérnek épp.
szita-szita ködök.
fázom.
és ott a nagy egyedülben
számolom magam,
minden porcikám,
és mindig más jön,
sose, ami kell.
mondják,
lapra szerelve megvagyok,
csak az inger lassú bennem,
tán egy hét múlva mást mutat.
magam kontrollja önmagam.
addig meg szorongok és iszom,
ilyen férfiasan hisztizek.
lépek, torpanok.
csak óvatosan,
ahogy pók mászik a falon.
és lajstromozom az ujjaim sorba,
egyes, kettes, hármas, négyes,
ötös, hatos, hetes, hétes…
kettő maradt, nem lesz tíz.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
