NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 16:17 Összes olvasás: 5010055Olvasói hozzászólások nélkül| 1198. | [tulajdonos]: return it | 2020-04-01 20:40 | Abbahagyom most már. Az idegállapotomat hűen tükrözi, h sikeresen idepakoltam, amit a másik naplóba szántam.
Hát megvédte tőlem azt a kolléganőt, akinek jóval erősebb a pozíciója, mint az enyém. Meg én vagyok az antiszociális szörny, aki tönkretenné a gyerekek társas életét önző saját érdekből. Kb ennyi jött le neki abból, amit írtam. Mondjuk, első körben azt se gondoltam, h elolvassa, bár gyaníthatóan nem is tette, csak belenézett, levonta, amit kellett és cselekedett.
Szeretném viszonozni az érzéseit. Mert egy fenét nincsenek, azért kurvára nem véletlen, h újra meg újra elintéz akkor, mikor a leginkább sebezhető vagyok. Igenis, h utál, pontosan úgy, ahogy az összes többi ember, akitől itt szenvedek, nem bevallva, jómodorba csomagolva. A modoromon nem fogok tudni változtatni, de azt AKAROM, h ugyanakkora és ugyanolyan megváltoztathatatlan utálat legyen bennem iránta, mint ami az ő tetteit sugallta/sugallja. | |
| 1197. | [tulajdonos]: :) | 2020-04-01 19:46 | 2018.03.28.
"Ma harmadikban mind a 12 kisfiú meglocsolt, s mikor sajnáltam, hogy én viszont nem készültem és nem hoztam nekik csokitojást, azt mondták, nem baj, majd adnak ők nekem. És tényleg az asztalomra került 7 pici csokitojás, meg még egy kicsi nyuszi is. Óra végén még az egyik kislány is odaszaladt, hogy hadd adjon nekem ő is egy tojást. Timike, biztos, h nem szeretnéd ezt te megenni inkább? Biztos, nyomja a kezembe rém boldogan.
Hát ilyen élményeim se voltak eddig soha." | |
| 1196. | [tulajdonos]: törmelék | 2020-04-01 19:45 | 2018. 03.09.
"A mellettünk lévő telken, ahol kiskecskék ugráltak valaha egy keretétől fosztott ajtón, új ház épül pár hónapja. Szól a rádió munka közben. Csupa mai sláger. De mikor tegnap jövök haza azt hallom, hogy 'Ájj, csiki, csiki...'. Palya Bea. Elindul a szám mosolyra, de még nem ér el odáig, mikor az egyik munkás határozott mozdulattal lecsavarja a rádiót. 'Nekem ne csikizz itt' Mindennemű kultúrát kivet a nép egészséges immunrendszere.
**
8. osztályos lányomék elkezdték Radnótit. Időmértékes verselés, hexameter. Az utóbbiról azt mondja a tanár úr, akit tavaly ki is tüntettek, helyben meg zseniként van számon tartva: "És ezt is elvennék tőlünk a migránsok."" | |
| 1195. | [tulajdonos]: álmomban már | 2020-04-01 19:43 | 2018. 02.15.
"Mindkét tanítványnak sikerült a nyelvvizsga. Ennyit tudok felmutatni bizonyítékként, h több vagyok, mint aminek a butaság engem álmodni képes." | |
| 1194. | [tulajdonos]: taking sides | [tulajdonos]: erővonalak | 2020-04-01 17:47 | Persze, mert nincs eszmecsere, még vita sem. Az igazgatónő legalább reagált valamelyest a TARTALMÁRA, amit írtam. De egyébként oldalak vannak. Akiknek pont ő adta a muníciót.
Mert már hozzá is szól másik kolléganő, aki mindig, de aki még az életben soha olyat hozzá nem szólt, h attól jobban érezzem magam.
Amit írtam, arra annyi, h senkit nem kíván 'meggyőződésében' megváltoztatni.
És beszámol pozitív tapasztalatairól az online órákkal kapcsolatban, ami azt sugallja, h mégis csak az az igazi, van abban is önálló munka, meg videó, csak még közösség is. (Amiből világos, h fogalmazhatok bármilyen körültekintően, nem azt fogják olvasni, amit írtam. ) Ahogy a Fiatalember által linkelt cikk is alátámasztja. Illetve, h azon felbátorodva vonja le ezt a következtetéseit.
Volt értelme írnom? NEM.
Mindegy, most fel vagyok zaklatva, leginkább fitalúr édes húzásától, de magyaroznom kell a fiammal, úgyhogy higgadás nélkül ez most ennyi. | |
| 1193. | [tulajdonos]: erővonalak | 2020-04-01 17:12 | És tényleg fedi fel.
Este kapok egy üzenetet fészbukon, amiben másik nyelvszakos kolléga megköszöni, h leírtam. Ő egyike a 6-nak, akiben bízni lehetett tavaly, de ő is el fog menni, sajnos. Másik kolléga nyilvános a levlistán örül, h véleményt nyilvánítottam, ő eddig is emberszámba vett.
Igazgatónő sok emailt küld, de erre nem reagál egész nap. Egy kolléganő viszont igen, úgy köszöni meg, h abban van is, nincs is köszönet. Viszont őt követi az a kolléganő, akinek a fia az osztályomba jár és tanárként és szülőként is köszönetet mond nekem.
Aztán igazgatónő mégis, amennyire megismertem ilyen, szerintem ennyi idő kellett neki, h lenyelje a mérgét és megköszönje a véleményem, mert ebben ő őszintén hisz, még ha az érzéseit nem is képes rögtön kikapcsolni. És hogy ő nem akarta erőltetni, félreértettem.
Itt lép be fiatalember egy tanárblogos cikkel, ami a másik oldalról közelíti a kérdést, h a gyerekeknek beszűkülnek a szociális kapcsolatai, ha nem teremtünk nekik online szociális tereket.
Amiért az kolléganő, aki az online órák legnagyobb híve, és sürgetője, nagyon hálás is volt.
Mire váratlan fordulattal az igazgatónő is linkel egy cikket a tanárblogról, pont azt, ahonnan eredetileg az ötleteim kiindultak.
(Tehát megszólalt az az ember is, és arra keresett cikket egy portálon, ahol talált volna olyasmit is, ami engem támaszt alá, h miért nincs igazam. Mert nem fekete, és nem fehér, és egyébként ha ez tényleg eszmecsere lett volna, örülnék is. Mert így lehet fejlődni. Mert igazából ez az egész most először élesben kipróbálva és most csiszolódik, illetve derül ki róla az, h milyen.
De, sajnos, nem erről volt szó. Hanem kiállásról vki mellett, illetve természetesen ellenem. Mint mindig. Egyébként pontosan erre számítottam tőle. ) | |
| 1192. | [tulajdonos]: loom | 2020-04-01 06:44 | Nem mondhatok ki semmi jót magamról. Nem beszélhetek sikerekről, legyenek azok akár szakmaiak, akár magánéletiek. Nem tehetem, mert akkor elvesztem őket. Hogy ez miért van így, azt nemtudom, h ezt én magam teszem magammal, vagy a sorsomat igazgató erők büntetnek/vigyáznak rám e módon, azt nem tudom, de minimum 80%-ában az eseteknek ez történik.
Ami nem könnyíti meg, h 'eladjam' magam. Mert majdhogynem letiltja.
Csak azért, mert tegnap megírtam a véleményemet a videós órákkal kapcsolatban az igazgatónőnek. És hosszas gondolkodás után nemcsak neki, hanem a tanári levlistán keresztül küldtem el. S ebben vázoltam saját talán jó gyakorlataimat is. Ami miatt valószínűleg most az összes csoportomban látványos bukás lesz, és rpityára fog menni minden.
Ami érdekes volt még, h elküldés után ugyanúgy éreztem magam, mint mikor a Fiatalembernek a szerelmes üzeneteket küldtem. Szörnyen, legszívesebben napokra kikapcsoltam volna a telefont, h ne is lássam, mi lesz a reakció.
Ami elgondolkodtatott. Egyrészt, h a f.emberrel nemcsak a szerelemről volt szó az egész tragikus/groteszk történet során. Másrészt, h mi az ördög a közös a kettőben.
Asszem az, h megmutattam magam, kiléptem a rejtőzködő módból és várom a lemészárolást.
Nem bánom. Legalább kénytelen lesz valamennyire felfedni magát a közeg is, ez az iskola, ami nem véletlen nem arra használ, amire, amiben jó vagyok. Nincs keresnivalóm itt.Ez egy zárt, összefüggő belterj. Látom fészbukon a megosztott régi képekből, h még akik újonnan jöttek és kedvesek velem, azok is ezer éve ismerik egymást. Kisvárosi gimnázium. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki nem kötődik semmilyen szálon se a városhoz, se az iskolához. Különálló szál, nem része a szövetnek. | |
| 1191. | [tulajdonos]: n | 2020-03-30 00:04 | | Nem tudlak utálni. Nem is akarlak. De úgy visszamennék az elejére, hogy jobban csináljam, h ne ez legyen most, ami van. | |
| 1190. | [tulajdonos]: reflect | 2020-03-28 19:34 | Azért fura, h a reggeli cikkre eléggé reflektált a könyv, amit hirtelen felindulásból elolvastam ma. (Erlend Loe: Leltár)
Az íróról semmit nem tudtam korábban, a Molyon most úgy látom, van bizonyos kultusza, de nem fogok rákeresni, nem érdekel, ki írja a könyveit, bár, ha lehet, fogok tőle olvasni még.
De volt benne egy jelenet, ami rohadt jól esett a lelkemnek, ott volt az az ifjú kritikus, aki lealázóan durva kritikát írt hősnőnk -egyébként jó- verseskötetéről, akinek a szobája csupa férfias irodalommal volt kibélelve, és akiről kiderült, h a versekről a legelemibb tudása sincs, de ahogy ez kiderült, attól szétmentem.
Egyébként rájöttem a könyvbéli idézetek alapján, h több skandináv költőt kéne olvasnom, mert nagyon jók.
Egy lábjegyzetben meg ezt találtam:
„Inger Christensen (1935-2009) dán költőnő évtizedeken keresztül az irodalmi Nobel-díjra jelöltek titkos favoritjának számított. Ábécé című kötete a Fibonacci-sor felépítését követi, ahol minden szám az azt megelőző két szám összege, így két egymást követő szám aránya egyre jobban közelít az aranymetszés hányadosához. Christensen a Fibonacci-sor érvényesülését látta különféle növényfajok felépítésében és növekedési mintázatában is.”
Amiről megint, cseppet sem eredeti gondolatként, mert mintha már vki másnál olvastam volna ilyet, arra jutottam, h "mathematics=the language of God". | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
