NAPLÓK: A FEHÉR KANCA
Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 11:15 Összes olvasás: 4008| 3. | [tulajdonos]: javítva | 2015-03-14 21:58 |
2015. március 13. péntek
A fehér kanca
Ismét megjön a szaunából ismét fáradtan morcosan elgyötörten
Kifehéredett fejjel
Azt mondja látott pár jóvágású meleget fel kéne fogadni egyet
Nyilvánosság előtti párnak
Kikérem magamnak ütöm az asztalt
Hogy ne az ő barokk asztalnál is drágább arcába öklözzek
Mellettem nem lesz más ha csak nyilvánosság előtt akkor se
Ne vállaljon fel de ami sok az sok(k)
Mindennap csatát vívok az őszintétlenséggel
De mit várok egy tetőtől talpig mű nőtől
Én akartam tudtam előre hát viseljem
Eddig derekasan viselem
Ma elcsábítom lovagolni az olyan neki való előkelőség
Fehér lipicai kancát választ én fekete arabot
Hiába figyelmeztetnek hogy a kettő nem fér meg egymással
Nyakaskodunk hogy ha már mi fizetünk hadd mondjuk meg mi
Én életemben ha ötször ültem lovon ebből négyszer pónin
Remegve várva mikor lesz vége
Szélesen menőzve vigyorgok míg nyeregbe nem tesznek
A hókirálynő magabiztosan egyenes derékkal trónol sarki rókaprémmel a vállán
Pedig azt hiszem ő se sokat lovagolt mármint lovon nem
Csendesen léptetünk egymás után körbe-körbe
A homokos pályán őnagysága megy elől természetesen
Már egészen kezdek megnyugodni és brazil macsónak képzelni magam
Mikor a lova hátranéz ráprüszköl az enyémre az enyém meg vissza
Egyre közelebb nyomul a fehérhez már a nyakukon vagyunk
Eszembe jut a pálcám
Fogom megsuhintom vele a hátsóját mire úgy nekiered
Hogy azt hiszem eltűnik a kedvesemmel együtt
És sose látom többet talán titkon ezt remélem
Viszi árkon bokron erdőn mint a csodaszarvas a gyertyáit
Egy jobb giccsesebb világba
Átugrik a kerítésen becses terhét itt hagyva nekem
A földön fekszik azt hiszem meghalt
De felül köhint egyet és meglepetésemre nem szid le
Csak annyit mond öreg már ehhez inkább otthon az ágyban
Lovacskázzunk az biztonságosabb |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
