NAPLÓK: A VERS LEGYEN VELETEK
Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 09:10 Összes olvasás: 42373| 287. | [tulajdonos]: VISZATÜKRÖZÉS - MERT INSPIRÁL | 2023-10-24 11:40 |
MAI FACE EMLÉKEM
Egy Dokk bejegyzésről.
Most visszahozom ide, mert inspirál.
----------------
A DOKK.HU "IRODALMI KIKÖTŐBEN" TETTEM KÖZZÉ
"Nagyon jó külön állni.
Egyedinek lenni a formalizmus kísértéseit figyelmen kívül hagyva.
Szemben a DOLOGGAL ami megfogott.
Semmilyen kortárs hatás.
Csak a tartalom, amelyik - ha jól figyelsz rá - "diktálni kezdi" a formát. Az egyetlent, amelyik csak ezé a versé.
Pár éve a Nyugat plussz közölte nyomtatásban.
Most itt a DOKK-on szeretném látni.
Az emberek nem ismerik az ösztönöket. A nemi ösztönt elfojtani igyekeznek, de van "harci és védelmezési" ösztönünk is (már akinek), van (most nem mondom meg milyen, tessék elolvasni) ösztönünk, mint ennek a versalteregómnak. Aztán van családegybentartó ösztönünk (már akinek). Ez szabályozza a nemi ösztönt - így maradhat meg egy nyitott házasság is. (Mert később úgyis "bezárul": s az ember Philemonná/ Baucissá válik, akik - mivel nem voltak szolgáik - egymást szolgálták.)"
Ilyesmik érdekelnek...
----
ALSÓNADRÁGBAN
ösztön ... ösztön ... ösztön ...
nem tudtam magamon tartani a ruhát
ki hitte volna reggel
hogy délben vetkőzni kezdek
öt jól öltözött ember jött
köztük két kicsi
a gyerekek rémülten néztek szüleikre
s mindenki rám
mert már levetettem dzsekimet
aztán az inget
a gombokat szinte letéptem
cipők ... nadrág ... zoknik ...
az alsó maradt
nem mertek szólni
csak az őszi víz csobogott
ahogy kijjebb-kijjebb küzdötte magát
a felborult horgászcsónakot a lassú szél a part felé sodorta
részeg?
miért nem kiáltott?
mikor láttam kiér
s a partról nyújtogatni kezdtek felé egy evezőt
fogtam a ruháimat és félrevonultam
a távoli fasor mögött öltözködtem föl
nem néztem hátra
the son poem
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
