NAPLÓK: BASZORKÁNYOK 2. Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 10:02 Összes olvasás: 33690| 190. | [tulajdonos]: 132. | 2016-05-13 17:05 | Blahától a Bahamákig
A középkorú népdalénekesnő koncertje nem igazán varázsolt el. Mintha nem adott volna bele, valami, a lényeg bent maradt volna. Persze nem fog berekedni egy piti kis vidéki hakniért, amivel jó, ha pár napi piára valóját keresi meg. Mindenesetre vegyük megtiszteltetésnek, hogy eljött. Esett az eső, de hajtott a kíváncsiság, milyen Magdi élőben. Tudtam, hogy alacsony és hogy nem egy szép nő, sőt kifejezetten csúnyának mondható, de tehetséges és erőteljes jellem. Ingyen van, a polgármester fizeti, miért ne. A végére a fülem fájt, a szívem kongott az elmaradt katarzis miatt. Az énekesnőt csak a végén láthattam közelről, mikor a nép közé ment autogramot osztani. Egészen elbűvölt talpraesett kisugárzása, az a vad és mély erotika, amit sugárzott. A tekintete elképesztően sokat mondó. Sok mindenre kapható, de nem egy alkalmi nő. Lelke van, nem is akármilyen. Kész voltam belegázolni. A hecc kedvéért. Vagy százan tömörültek elém. Holt nyugodtan vártam végig, majdcsak elfogynak és nem fognak zavarni. Nem lesz annyi szemtanúja annak, amire készültem: megcsókolni. Ott rögtön. Vagy pofon vághat nyugodtan. A testőrei már hullarészegen fetrengenek az autóban. Mire a rendőrök kijönnek, elinalok.
- Nekem nincs mit aláíratni, a lemezeket mind elkapkodták.
- Adok egyet szívem!
- Pénzt sem hoztam.
- Ajándék.
- Köszönöm.
És már csattant is a puszi, előbb az arcára, majd a fülére, végül a szájára. Annyira meghökkent, hogy nem is ellenkezett. Zavartan nevetett utána. Én pedig már le is léptem. Két perc múlva vihogva robogtam haza egy zsúfolt mikrobuszon.
Még aznap éjjel ráírtam Facebookon. Hogy milyen finom az illata. Dupla-tripla arcátlanság. De a nőknek sokszor ez kell, mint a példa mutatja. Merthogy első dolga nem a lecseszésem volt, hanem a mobilszámom elkérése. Hívogattam is szorgalmasan, majd ő engem, annyiszor, hogy már idegesített és kikapcsoltam. Majd megsajnáltam és a lakásán – melynek címét nagyon hamar fontosnak látta megosztani velem – kerestem fel.
Isten nem ver bottal, adósság nem maradt törlesztetlen. Cica után nem takarítottam fel a mocskát, most itt volt a lehetőség. Magdi egy halom szemét és telesírt zsebkendő között feküdt, csontsovány kutyája jéghideg lábait nyalogatta. Jó ideje nem kapott enni. Gazdája még magáról sem bírt gondoskodni. Vékony, izmos karjából egy tű lógott ki. Mellette egy öngyújtó, fehér porral teli kis zacskók és egy evőkanál. A heroinozás kellékei. Szóhoz sem jutottam, pedig láttam már hasonlót. De róla nem hittem volna, hogy ezzel a durva anyaggal él. Amivel csak elpusztulni lehet.
- Ne bámulj, mozgósítsd magad!- nyafogott. Alig volt hangja.
- Mit segítsek?
- Adj inni!
- Mit kérsz?
- Bánom is én, de gyorsan, míg szomjan nem döglök.
Tejet hoztam, mert méregtelenítő és gyomornyugtató. Kezébe adtam, de nem bírta megfogni, úgy feldagadt és elzsibbadt a szertől.
- Szerinted miért nem tudtam egyedül inni?
Vékony, cserepes ajkához emeltem a bögrét. Lassan, kis kortyokban kellett volna, de ő nyelte, pár húzásra, mint a rövidet. Közben gyanakvó rókaszemekkel lesett rám.
- Még nem dughatsz meg. Előbb elmegyünk a templomba, együtt, abba, ahol kereszteltek.
- Nem is azért jöttem.
- Akkor? Interjúzni? Inkább most ne így.
- Dehogy. Azért jöttem, mert aggódtam érted.
- Köszönöm. Az is valami. De jobban örülnék, ha nem aggódnál, csak velem lennél.
- Veled vagyok.
- Mától?
- Amióta ismerlek.
- De te nem vagy komoly, meg vagyok veled lőve. Átkozva.
- Lehet.
Mondhattam volna, hogy én is de meg vagyok áldva egy heroinistával aki maga alá pisál és állatot kínoz. Kész főnyeremény. Nem túlzás, nekem az.
Fürdetés, kádba fosás, hánytatás, olyan ismerős mindez. Ez a sorsom.
Vega létére a hűtőben borsos sült máj. Megetettem vele. Belereszeltem az instant erőlevesbe. Nem reklamált, hogy az a Frakké. És Frakk se szólt közbe.
Egész éjjel a kapcsolatairól és a drogfüggőségéről beszélgettünk. Legutóbbi pasija szoktatta rá, előtte csak gyógyszerre ivott, azt már évtizedek óta. A kábszerezés még csak negyed éve tart, egy-két hete durvult el, még menthető. Neki van akaratereje. Mind ezt mondja. Ő valóban erős nőnek tűnik. Különben nem jutott volna odáig a karrierjében, ameddig. Nagy szegénységből, kilátástalanságból tört a sztárságig. Bár jönne el az idő, mikor csak velem feküdne le, és nem az ápolatlan dílerrel egy-egy adagért. Mert hogy pénze sincs már. Valaha villákat birtokolt.
Vigyáztam rá másnap délelőttig. Akkor mennem kellett. Nem bírtam a nyomást. Nem féltettem, visszatért belé az élet, próbára indult. Annyira el akartam hinni, hogy el is hittem, hogy lehet még közünk egymáshoz. Lehet ő az igazi. Akkor is, ha nem az esetem. Ha eltér a politikai nézetünk. Akkor is, ha ő vallásos, én nem. Akkor is, ha szétesik. Hátha a tökéletes-tökéletlen dívák után ő jobb lesz, tartósabb és - tartalmasabb.
Hétvégente találkozunk. Hét közben egyszer lejön hozzám. Még nem unom. Pedig már megdughatom. Túléltem a templomot is. Nem is idegesít. Na jó, egy kicsit. De elviselem. Azt ígérte, beprotezsál a zenekarába. Hiába bizonygatom, hogy örökre felhagytam a zenéléssel, már leporoltam a furulyámat. Ki is próbáltam, eljátszottam rajta a „Megkötöm lovamat” című népdalt. Merthogy most a lovak érdekelnek. A nők már alig-alig. Írogatok, festegetek is hébe-hóba. Inkább hóba’, ha nem szabadulhatok ki a természetbe. Nyáron ha minden igaz a Bahamákra megyünk. Külön utazunk fel, hogy ne lássanak együtt. Bár felvállalna. Ha nem is Bahamán, legalább a Blahán. Ott, egy padon aludtunk el múltkor, egymás karjában. Tiszta koldusromantika.
Első nap a tengeren. Koktélt szürcsölgetve fekszünk a homokban. Otthon akkora sztárok vagyunk, hogy ide, a föld másik felére kell menekülnünk a kíváncsi szemek és kamerák elől. A parton tökéletes testű fiúk és lányok siklanak, akár a sellők. Utánuk nézünk.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
