NAPLÓK: Bánfai Zsolt versei
Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 15:35 Összes olvasás: 4334| 6. | [tulajdonos]: Összefonódások | 2019-08-27 15:40 |
a csendes parti dal végül
némán lüktetve örökre elül –
halászhálóban vergődik a bánat
jogfosztott betegségben szenvedek
és törvénytelen a jogorvoslat –
a gyógymód létezik
de minden elvet alááshat
az éjszakában megnyúlt ablak
hanyagul ásítja rám szárnyait
nehéz mozdulatokkal nyúlik az este
és a város fáradt teste megszüli
a kikötő sós árnyait
csitulnak már a hullámok
melyeket a csészében
egy mokkáskanál vetett –
kávéillat csilingel
éles porcelánmagányban –
korallok között fürdőzik a képzelet
érkezésed az ajtókeretre feszül
sálad kockás pitonként terül szét
körös-körül élénk-ívű válladon
azt mondtad csak az számít
hogy szeresselek
mert jól még nem csinálta senki –
hangszálaid csendes erdők
szemed gödrében a párás felhők alatt
révbe igyekeznek a csónakok
csak azért csalok én is
a szélbe sós maró könnyeket
hogy lemossák arcunkra vágott
ablakokról a hűvös jelent –
az üvegre lőtt sebeket
így majd tisztán látjuk holnap
a ma hova vezetett
nem tudom a tükörben magamat látom-e
vagy belőlem valaki ott áll még velem
a tárgyak mindig bölcsek –
megadón legyintek mert kételkedem –
s ők összenéznek mögöttem
hasadt rongyokban lóg le a nap
az öregek mind padokon ülnek
egyikük a gyerekkorról mesél –
nyújtózik a Nagyerdő és felébred –
valahonnan levendulaillatot hoz a szél
párafelhő szűri a ragyogást
hegyek között szilvaszemű az óceán –
a sirályokon szakadt ruha tapad
arra gondoltam
ma éjjel párnafákra fekszem
hogy a pihenés ne sebezhesse fel
sínek között a testem
és kárt ne okozzak magamban –
és hogy majd kövirózsákat ültetek
hogy kemények legyenek mint én is –
akár kerti pillanataim –
egy sziklává lassult hintaágyban
BZS 2019.08.22 |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
