NAPLÓK: Elszalasztott lehetőségek Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 09:11 Összes olvasás: 52374| 4. | [tulajdonos]: Miafranc az a marketing? | 2011-02-06 01:15 | Ha valaki azt válaszolta volna az előző bejegyzés utolsó kérdésére, hogy igen, jobban tetted volna, ha dobolni tanulsz, és nem az írással próbálkozol, komolyan elgondolkodtam volna rajta.
Általában magabiztos vagyok, tudom mi a "frankó".
Problémamegoldó típus, a munkám is ez.
Az arra kijelölt helyen, a megfelelő időben, cigivel a kezemben, némi szeretet utáni vággyal a szívemben remek élményekkel szoktam gazdagítani a kollégáimat. (Megjegyzem, vicceket mesélni nem tudok, és igazán jó történeteim sincsenek.) Talán csak piciny dicsekvésnek tűnik, ha azt mondom, keresik a társaságomat, szeretnek. Jó érzés. Tulajdonképpen ezért vagyok még ott. És a relatív szabadságért (ha beteg volt valamelyik gyerek, mindig én maradtam otthon, megtehettem), minden más a távozásomat sürgeti.
"A főnököm olyan Isten, kinek szárnya van, de ereje nincsen."
(Szerintem ez az egy igazán jó számuk van: "Vidéki sanzon".)
Lefelé halad a cég. Rohamtempóban. Nem 2008 vége óta, a bajok korábban kezdődtek. (A részletek "marketing szempontból" lényegtelenek.)
Miafranc az a marketing? - teszem fel újra a kérdést, és tettem G.A. úr érkezése pillanatában is. (Igen, "X"-ben.)
G.A. negyedik volt a sorban, az ő regnálása 7 hónapig tartott. Mielőtt kimutatta volna a foga fehérjét legtöbbünkkel "elbeszélgetett". Már akkor gyanús kellett volna legyen a dolog, amikor azt mondta: "te, mint a főnök bizalmi embere".
Te hogyan reagáltál volna erre, amikor tudod, nem vagy az? Amikor pontosan tudod, a főnököd sorozatos baklövései miatt van a cég ilyen helyzetben?
Látod, én nem voltam ilyen "faszagyerek".
Legyezte a hiúságomat ott, abban a pillanatban, tán még az is átfutott az agyamon: ez a fickó két mondat után kiderítette mennyire intelligens vagyok, hogy annál a nem kevésnél is többre lennék képes ... és így tovább.
Ma már tudom, mindenkinek ezt mondta - lám egy "jólfésült" kókler két perc alatt a bizalmamba férkőzött. Ennyire védtelenek vagyunk?
A beszélgetés alig tartott tovább 15 percnél. Ha visszagondolok, nem szólt másról, mint önmaga dicséretéről, hogy így lesz, meg úgy lesz neki is van egy sikeres utazási irodája, és az ott szerzett tapasztalatai révén az ittenit is (mely a cég egy szelete) pillanatok alatt az egekbe röpíti.
(Később olvashattam a neten, hogy perelték többen is az irodáját, amely azóta csődöt is jelentett.)
És persze információt gyűjtött a kollégáimról. Kérdezgetett erről is, arról is.
Szerencsére "áldott jó természetemnek" (a titkoknak mindig végállomása szoktam lenni, és ebben nincs kivétel), kiadott infók miatt nem kellett utólag szégyenkeznem.
Csupán egy dolgot tartottam fontosnak elmondani neki: eddig egyetlen marketinges elődöd sem hozott egyetlen üzletet sem, aki előtted volt (egy évig) sem tett többet, mint lecserélte a weblapot - egy gyengébbre.
Persze hozzátettem: a te szakmai tudásod alapján remélem, ez most nem így lesz.
Grrr. Hogyan tudhattam volna megítélni a szakmai tudását? Én csak elhittem amit mond ... Miafranc az a marketing?
Az elszalasztott lehetőség néhány nap múltán jött el.
Összehívott jó néhányunkat, és vázolta az elképzeléseit. Az első néhány perc után azt mondta, ő nem híve a munkahelyi demokráciának, ebben a hierarchiában a diktatórikus vezetési stílust preferálja.
Mindenki megszeppent, nálam pedig elindult valami. Fölfelé a gyomorból egészen az agyamig. Fogalmam sincs miről beszélt ezután még majd egy órán keresztül.
Ott lüktetett bennem, szólalj már meg:
"öcskös, te itt keversz valamit. a sorrendet biztosan. az asztalra először, de ne a bakancsot ... héé álljon meg a menet ..."
De nem szóltam semmit. Az ujjamat szoptam, ha úgy tetszik.
Valami azért neki is átmehetett szavak nélkül is, mert bár sokan panaszkodtak, hogy nem köszön vissza nekik, nekem mindig előre köszönt.
A kézfogása pedig ... nos, arról "leszoktattam" egy idő után.
Én mindig úgy gondoltam, nekem nincs veszítenivalóm. (A "butikba" is mindig úgy mentünk fel, hogy előtte konstatáltuk: "valaki figyel".) Most is úgy érzem.
De ott, akkor tehetetlen voltam ...
G.A. egyetlen ténykedése:
No, kitalálod?
Igen.
lecserélte a weblapot - egy gyengébbre.
(És persze nyomtattatott szórólapokat jó pénzért, melyet senki sem látott, és szétszóratta jó pénzért ... ez alatt a hét hónap alatt legalább ötéves fizetésemet vitte el.)
A cég ma még rosszabb helyzetben van, mint ő előtte.
Változhatott volna valami, ha idejében jelzem: kókler-szagot érzek?
Ki lesz a következő?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
