NAPLÓK: Estilla Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 11:15 Összes olvasás: 2099| 3. | [tulajdonos]: Időanyó | 2018-06-18 20:03 | Kiszáradt, zsenge levél rezeg,
Tovatűnt már a fájdalom,
Minden emlék, ami volt egykoron.
Az idő múlik, ez csak az én dalom.
Kiszáradt, zsenge levél rezeg,
A homokóra lassan lepereg,
Most ősz van, ásítozik a Világ,
Megőszülvén bölcs képet vág.
Kiszáradt, zsenge levél rezeg,
Az élet nedve szívja lelkemet.
Gyűrűm csillan a kezemen,
Megremeg egy fényszöveten.
Kiszáradt, zsenge levél rezeg,
Elő a rokkát, fonom én ezt:
Az újesztendőt. S majd jön a tél,
Hol a bánat könnyet ereszt.
Kiszáradt, zsenge levél rezeg,
Hópehelyzápor borítja az eget.
A régihez új fonalat veszek,
Sokféle színt: pirosat, sárgát, zöldet...
Kiszáradt, zsenge levél rezeg,
A tavasz beköszönt, rózsaillat lebeg.
A hőség betapaszt, hűs szellő legyez.
Angyalok szeméből a homok lepergett.
Fonom én a rokkát, fonala
Színekben álló szálak,
Viszem tovább az újesztendőt,
Amíg a csillanásból merítek erőt.
S majd, ha megnyugszom, átveszik helyemet,
Ott a rokka, már nem fon szövetet görcsös kezem.
Jön az új évszázad, s csillagszemével látja – mivé lettem én:
Kiszáradt, zsenge rezgő levéllé.
2008. november 12. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
