NAPLÓK: Kiábrándult
Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 05:45 Összes olvasás: 8514Olvasói hozzászólások nélkül| 1. | [tulajdonos]: mit keresek itt? | 2007-09-04 17:22 |
Nem kiált senki. Most olyan egyedül érzem magam... Eddig hangok üvöltöttek a fejemben, de most csend van. Ijesztő csend és fájdalom. Sosem voltam egy világgyűlölő és nem szerettem látványosan szenvedni. Valahogy átugrottam kamaszkorom azon részét, amikor halálidmádó lesz az ember. És lehet, hogy ehelyett választottam a vallást. Ez mind csak álca? Minden csak természetes én-fejlődés volt? Az Isten-kép kezd szétfoszlani. Azt hiszem, ahogyan mindenre rá lehet fogni, hogy természetfeletti, amit nem értünk, úgy mindenre rá lehet azt is, hogy pszichés.
Csak azt tudom, hogy az ember gyönyörű... És tökéletes. És hogy aki megteremtette, a saját képmására teremtette. És bűnössé tette és most haragszik? Egy zsarnok? De nincs is! Minden képzet, minden furcsa látomás most egyszerű gyermeki ábrándozásnak tűnik. Kiábrándulok az életből. Nem akarok így élni. Így semmi értelme semminek. Nincs! Akkor most lehet jót szexelni, meg sokat füvezni? Úgysem vág érte pofon senki, ha már úgysincs? És akkor mi ez a lelki-ismeret? Egy tantárgy? Mint a társadalomismeret? Az egész egy kurva humbug? Mi az értelme? Mi az igazság???? Nincs? ... |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
