NAPLÓK: Kristalynyul Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 07:18 Összes olvasás: 27525| 20. | [tulajdonos]: | 2006-12-05 12:43 | Nem tudok írni-ide. Vagyis naplót nem. Elég nekem a saját nyomorom, beleírva a lelkembe, nemhogy még karakterekké is formázzam...
Mindegy. Leírtam..nem is tudom, hogyan, csak jöttek a szavak, valahogy gondolatokká álltak össze, egy ügyetlen hasonlat, amit végigvittem pár oldalon, egész jó lett. Tíz év múlva biztos sokkal jobban megírtam volna (sicccc), de most az én tapasztalataimból, ügyességemből ennyire futotta. Szerkcsajnak tetszett, ez is valami. Tkp. mulatságos, mennyire triviális dolgokból születnek más, "mélyebb" (így mondják ezt még?) írások.
"Félredugott és nagggyon fáj."-ilyet ugye nem írunk le.
Helyette belekeverünk némi ateista egzisztencializmust, körítjük egy kis miszticizmussal és jól belegyúrjuk ezt az önmagában is paradox kotyvalkéot formás kis jelzős szerkezetekbe, és kész.
Nem tudom, hogy anno Kosáry is csak idézett Eörsinek a börtönben, vagy ő találta ki, de hogyaszongya a költő olyan, mint egy kagyló, minél jobban felhasítják, annál több gyöngyöt vérez ki. Én ezt borzasztóan giccsesnek érzem, de azért helytálló. Ha boldogtalan vagyok és túljutok az első napok döbbenetén (mert mindig így van: először a sokk, amitől nem tudsz se írni, se sírni..), valami mindig lesz belőle.
Na, nem kell engem félteni, ha csak ezen múlna az egész, Háború és Béke-terjedelmeket írhatnék, amilyen klasszul meglátogat mostanában a jóisten.
Meg vannak itt a szokásos mindennapi rémálmok, most éppen egy szörnyű albérlet. De tényleg, iszonyatos. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
